Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

munkaviszonyának és másodállásának vagy a rendes munkaidőt meghaladó időre létesített mellékfoglalkozásának felmondására. Az elutasító határozat ellen a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amely az ítéletével elutasította a keresetet. Tényként állapította meg, hogy a felmondásban megjelölt ok valós, azt a felperes sem tette vitássá. Álláspontja szerint az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdése alapján az Mt. V. 22—23. §-aiban felsorolt felmondási korlátozások és tilalmak nem alkalmazhatók a 25 év szolgálati időn alapuló öregségi nyugdíjra jogosult dolgozó munkaviszonyának a felmondására. Az Mt. 16. §-ában foglalt munkajogi védettséget pedig a felperes azért vesztette el, mert munkaviszonyának megszüntetésére öregségi nyugdíjaztatása miatt került sor. Erre tekintettel nem is vizsgálta, hogy a munkaviszony megszüntetéséhez a felsőbb szakszervezeti szerv vagy ennek a titkára hozzájárulását adta-e vagy sem, mert erre nem volt szükség. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A perben elsődlegesen azt a kérdést kellett elbírálni, hogy mennyiben alkalmazható az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdésében felvett szabály a felperes munkaviszonyának felmondása esetében. Egyértelmű, hogy — miután a felperes legalább huszonöt évi szolgálati időn alapuló öregségi nyugdíjra vált jogosulttá — az Mt. V. 22—23. §-aiban vagy más jogszabályokban felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások önmagukban nem gátolták az alperest a munkaviszony felmondásában. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az Mt. 63. §-ának (4) bekezdésében foglalt előírás szerint a munkaügyi döntőbizottság elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosított védelem illeti meg. E védelem tartalmát az Mt. 16. §-a határozza meg. Eszerint a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre beosztásához, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által való megszüntetéséhez, valamint áthelyezés esetén az új munkahelye elfoglalására kitűzött időpont megállapításához. Az ügy eldöntése szempontjából az a perdöntő kérdés, hogy az Mt. 63. §-ának (4) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 16. §-a olyan felmondást korlátozó vagy tiltó rendelkezésként fogható-e fel, amelyre az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdése feloldást ad. Az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdésében felsorolt felmondási tilalmak és korlátozások kizárólag a dolgozó személyével, illetőleg helyzetével kapcsolatosak. E jogszabály tehát — egyébként érvényes felmondás esetén — az ilyen jellegű tilalmak és korlátozások kötelező figyelembe vétele alól ad felmentést. A dolgozó munkaviszonyának az Mt. 16. §-a alapján történő joghatályos megszüntetésére ezzel szemben csak akkor kerülhet sor, ha a munkáltató ehhez egy kívülálló — valamely társadalmi érdeket szem előtt tartó és képviselő — szerv testületének előzetes egyetértését megszerezte. Ebben az esetben tehát a felmondás érvényességéhez a munkáltató és az említett szerv együttes akaratelhatározása szükséges. Ennek hiányában a tisztségviselő munkaviszonya joghatályosan nem szüntethető meg. A kifejtettekhez képest tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes munkaviszonya felmondását kizárólag az Mt. V. 24. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel tartotta jogszerűnek. 27