Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A szakszervezet választott tisztségviselői a tisztségük betöltése során öszszeutkozesbe kerülhetnek a vállalat (intézmény) vezetésével. Ezért az Mt. 16. §-a különleges védelmet biztosít részükre. A munkajogi védelmet az Mt. végrehajtásáról szóló 34/1967. (X. 8.) Korm. számú rendelet (Mt. V.) 7. §-at kiegészítő 12/1976. (V. 27.) MT számú rendelet 1. §-a a fegyelmi eljárás megindítására is kiterjeszti, és akként rendelkezik, hogy „a munkajogi védelem időtartama alatt a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a tisztségviselő elleni fegyelmi eljárás megindításához is." A felsőbb szakszervezeti szerv az egyetértés jogát azonban az ítélkezési gyakorlat szerint csak a kérdéses vállalati intézkedés megtételét megelőzően gyakorolhatja, minthogy a jogszabály nem jóváhagyást és még kevésbé utólagos tudomásulvételt ír elő. Ezt az álláspontot egyébként nemcsak a rendelkezés nyelvtani értelmezése, hanem a jogszabály céljának és rendeltetésének elemzése is nyilvánvalóvá teszi. Az említett rendelkezés ugyanis annak biztosítását szolgálja, hogy a felsőbb szakszervezeti szerv előzetesen tájékozódhasson és megfontolhassa állásfoglalását. Az említett jogszabály az egyetértés megtételére, közlésére alakszerűségi előírást nem tartalmaz. Az ítélkezési gyakorlat szerint az illetékes közvetlen felsőbb szakszervezeti szervnek az egyetértési nyilatkozatot írásba (jegyzőkönyvbe, határozatba) kell foglalnia. Annak nincs akadálya, hogy a felsőbb szakszervezeti szerv — mint testület — állásfoglalását annak megbízottja, pl. titkára közvetítse akár szóban, akár írásban a munkáltató részére. Abban az esetben ugyanis, ha a munkaügyi vita során vitássá válna, hogy a felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulását a munkáltató a fegyelmi eljárás megindítása előtt beszerezte-e, bizonyítékként a felsőbb szakszervezeti szerv testületi üléséről felvett jegyzőkönyv, határozat szolgál. Az adott esetben tehát az eljáró bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az alperes szakszervezeti tisztségviselő ellen lefolytatott fegyelmi eljárás megindítása előtt a felperes beszerezte-e a felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulását, vagyis a felsőbb szakszervezeti szervet mint testület tájékoztatta-e a fegyelmi eljárás megindításának szükségességéről, és ahhoz az hozzájárult-e. Amennyiben ilyen határozatot a felsőbb szakszervezeti szerv nem hozott, úgy e szerv titkára által közölt „hozzájáruló" nyilatkozatot nem lehet érvényesnek tekinteni. Ebben az esetben a bíróságnak tekintettel kell lennie az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, amely úgy rendelkezik, hogy nem lehet fegyelmi eljárást indítani és fegyelmi büntetést kiszabni, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetve elkövetése óta egy év már eltelt. Az előzőekben írt előzetes egyetértés nem mentesíti a munkáltatót attól, hogy amennyiben a fegyelmi eljárásban feltártak alapján megítélése szerint a választott szakszervezeti tisztségviselő fegyelmi vétsége olyan sulyu, hogy más munkahelyre beosztást — alacsonyabb munkakörbe helyezést — vagy az elbocsátás fegyelmi büntetést vonná maga után, úgy e büntetések kiszabása előtt az Mt. 16. §-ában foglaltakra tekintettel ismét be kell szereznie a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv (mint testület) egyetértését. Ez abból következik, hogy az Mt. V. 7. §-ának a 12/1976. (V. 27.) MT számú rendelet 1. §-ával megállapított (3) bekezdése általában kívánja meg a 25