Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

kantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti folyamatosan fennálló igényt. Az állásfoglalás indokolása említést tesz arról a lehetséges esetről is, hogy a dolgozónak ugyanabból a sérelemből (foglalkozási megbetegedésből) — az említett fő szakaszokon belül vagy azoktól függetlenül — löbb és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő járadékigénye származik. Ezeknek az igényeknek az elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától külön-külön kell számítani. Példaként hivatkozik az állásfoglalás indokolása arra az esetre, amikor a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó a munkaképességét visszanyerve eredeti munkakörében munkába áll, utóbb azonban ugyanabból a megbetegedésből eredően ismét táppénzes állományba kerül. Mindezeket egybevetve megállapítható, hogy az elévülés szempontjából önálló igénynek csak az olyan igény tekinthető, amely nem feltételezett, hanem a valóságban bekövetkezett tényeken alapul (így például azon, hogy a dolgozó ugyanabból a betegségből eredően ismételten táppénzes állományba került). Annak a körülménynek az ítélkezés alapjául való elfogadása azonban, hogy a felperes részére 1976-ban korkedvezményes öregségi nyugdíjat állapítottak volna meg, csupán feltételezésen alapul, mert valójában erre nem került és nem is kerülhetett sor, mert a társadalombiztosítási jogszabályok nem adnak lehetőséget a rokkantsági nyugdíjnak öregségi nyugdíjra való átcserélésére. A felperesnek a kára jelenleg is abból adódik, hogy szilikózis betegség miatt rokkantsági nyugdíjas állományba került. Az e tényeken alapuló járadékigénye a rokkantsági nyugdíjas állományba helyezésekor — 1966. június 1-én — keletkezett, s minthogy ettől számítva három év eltelt, az igénye az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében elévült. A társadalombiztosítási szerv kifejezetten erre a körülményre — az igényének elévülésére — tekintettel állapított meg az 1028/1978. (VIII. 2.) Mt. h. számú határozat alapján kártalanítási járadékot a felperes részére. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete, amelyben a felperes elévült követelésének részben helyt adott, törvénysértő. (M. törv. I. 10 938/1980/3. sz., BH 1980/11. szám 446.) 7. A foglalkozási betegségben megbetegedett, rokkantsági nyugdíjban részesülő dolgozónak nem keletkezik az elévülés szempontjából önálló, új igénye azáltal, hogy időközben az öregségi nyugdíjra való jogosultságot megszerezte volna, ha korábban nem rokkan meg (Mt. 5., 62. §, MK 93. sz.). (M. törv. I. 10 184/1980/2. sz., BH 1981/4. szám 166.) 8. A munkajogi elévülést a bíróságnak hivatalból is figyelembe kell venni (Mt. 5. §). (M. törv. I. 10 056/1982/2. sz.) 9. A munkáltatónak a dolgozója üzemi balesetéért fennálló felelőssége tárgyában hozott határozatához nem fűződik anyagi jogerő. Ha a dolgozó a határozat ellen az elévülési időn belül nem fordulhat a munkaügyi döntőbizottsághoz, a határozat jogerőre emelkedése nem zárja ki, hogy az ugyanarra a balesetre alapított, később keletkezett és az elévülés szempontjából önálló igényét a munkáltatóval szemben joghatályosan érvényesítse (Mt 62. §). 20