Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

a munkaügyi bíróságnak az eljárása során — elsősorban K. A. szemészprofesszor meghallgatása és klinikai feljegyzései alapján — azt kellett voina tisztáznia, hogy a professzor mely időponttól kezdve tekintette a felperes látássérülését a balesettel okozati összefüggésben keletkezettnek, s ezt a megállapítását mikor közölte a felperessel. Dr. K. A. szemészprofesszort azonban a bíróság az eljárás során nem hallgatta ki tanúként, a vizsgálatairól készült klinikai feljegyzéseit pedig nem szerezte be. Ilyen módon a bíróság nem tisztázta azt sem, hogy az MK 93. számú állásfoglalásban kifejtettek figyelembevételével bekövetkezett-e az elévülés nyugvása, és amennyiben igen, a felperes a nyugvás ideje alatt, illetve annak megszűnésétől számított hat hónapon belül érvényesítette-e az igényét. A munkaügyi döntőbizottság keresettel megtámadott határozatát az igény jogalapja szempontjából a bíróság nem bírálta felül. Nem szerezte be és nem is tette az eljárás anyagává K. professzornak a felperes 1975. november 20. napján végzett vizsgálata alapján adott szakvéleményét, de a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nem oldotta fel az orvosszakértő véleménye és az Orvosszakértői Intézet orvosi bizottsága állásfoglalása között az okozati összefüggés fennállása kérdésében jelentkező ellentmondást sem. Ennélfogva a perben jelenleg még az sem tisztázott, hogy orvosi szempontból a felperes bal szemén a szürkehályog kialakulása valójában természetes eredetű egészségromlással, vagy az 1963. március 10-én bekövetkezett balesettel áll-e okozati összefüggésben. Márpedig csak a követelés jogalapjának tisztázása útján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy van vagy volt-e a felperesnek az 1963. március 10-én elszenvedett balesetével összefüggésben az alperessel szemben érvényesíthető kárigénye. Ezután kerülhet sor az elévüléssel összefüggő kérdések (az elévülés nyugvása, a nyugvás időtartama) vizsgálatára. M. törv. I. 10. 282/1978/2. sz., BH 1979/9. szám 305.) 5. A dolgozó a munkáltató intézkedése ellen, ha azt sérelmesnek tartja, — az Mt. V. 107- §-ának (1) bekezdésében meghatározott ügyek kivételével — az elévülési időn belül fordulhat a munkaügyi döntőbizottsághoz. [Mt. 5. §(1) bek., 63. § (1) bek.. 64. § (1) bek., Mt. V. 100. § (1) bek. a) pont, 107. § (1) bek., 9/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 16. § (1) bek., 17. §]} (M. törv. I. 10 408/1979. sz., BH 1980/10. szám 403.) 6. Az üzemi balesetet szenvedett (foglalkozási betegségben megbetegedett) rokkantsági nyugdijas állományban levő dolgozónak nem keletkezik az elévülés szempontjából önálló kártérítési igénye azáltal, hogy időközben öregségi nyugdíjra szerzett volna jogosultságot és az öregségi nyugdíj öszszege kedvezőbb lenne, mint a rokkantsági nyugdíj. Az elévülés szempontjából önálló igény csak a valóságban bekövetkezett és nem feltételezett tényeken alapulhat. [Mt. 5. § (1) bek., 62. §, 1028/1978. (VIII. 2.) Mt. h. sz. hat., MK 93 sz.] A felperes vájárként dolgozott az alperesnél. 1966. június 1-től szilikózisból eredő rokkantságára tekintettel baleseti rokkantsági nyugdíjban ré1 A korábbi Mt. V-nek és a 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendeletnek a határozatban felhívott rendelkezéseit az 1980. január 1-től hatályos új Mt. V. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja és a 19/1979. (XII. 1.) MüM sz. rendelet 9. §-a tartalmazza. 18