Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

állapította meg, hogy az elévült. Ez okból a munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatának megváltoztatására irányuló keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság 1977. november 2-án tartott tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv szerint a felperes előbb valóban azt adta elő, hogy 1963-ban említette a balesetet K. A. professzornak, majd ennek időpontját nyomban 1964-re javította ki, végül pedig úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik pontosan arra, mikor tett a balesetéről említést a professzornak. Ezután a felperes bírói kérdésre adta elő azt, hogy a műtét elvégzése után tudta meg, hogy K. professzor véleménye szerint nagy valószínűséggel állítható az összefüggés a baleset és a szürkehályog megbetegedés között. A tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a felperes végül is nem tett olyan nyilatkozatot, amely szerint K. professzor 1963-ban, vagyis a szemműtét idején valószínűsítette az okozati összefüggést. Nyilatkozatának többszöri helyesbítése után is csak azt vallotta, hogy „a műtét elvégzése után" szerzett tudomást a baleset és a szürkehályog keletkezése közötti okozati összefüggés lehetőségéről. Ilyen önmagának ellentmondó, bizonytalan előadás alapján a bíróság nem állapíthatta volna meg tényként, hogy a felperes már 1963-ban — a műtét elvégzése alkalmával — tudomást szerzett arról, hogy a szürkehályog keletkezése összefüggésben van a balesetével. így megalapozatlan ^ bíróságnak az általa megállapított e tényen alapuló következtetése is, hogy a felperes igényét elévülés folytán nem érvényesítheti. Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaviszonyból folyó igény három év alatt évül el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé vált. Ugyanezen § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ha a jogosult az igényt menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának az üzemi balesetből származó igények elévülésével kapcsolatos 93. sz. állásfoglalása szerint „ha a dolgozónak már volt keresetvesztesége, azt azonban — annak idején — természetes eredetű egészségromlással hozták összefüggésbe, utóbb viszont orvosilag kimutatható, hogy a kár üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) vezethető vissza, a károsodás és az okozati összefüggés későbbi megállapítása között eltelt időszakot az elévülés nyugvására vezető, vagyis olyan időszaknak kell tekinteni, amely alatt a jogosult menthető okból nem érvényesítette igényét". A felperes igényének elévülése akkor kezdődött, amikor a mozdonyvezetői munkakörben elért kereseténél alacsonyabb keresettel járó munkakörbe helyezték. Ennek időpontja 1964. június 22. napja, akkor került mozdonyfelvigyázói munkakörbe. így a felperes igényének elévülési ideje •— amikor az igényét érvényesíthette — már eltelt. Ebből következően a továbbiakban már annak van jelentősége, hogy bekövetkezett-e az elévülés nyugvása, és hogy annak időtartamára figyelemmel a felperes olyan időpontban érvényesítette-e az igényét, amikor az Mt. 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az még jogszerűen érvényesíthető volt. Az elévülés nyugvásával összefüggő körülmények felderítése érdekében 17