Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

különböztetni kell a keresetveszteségben mutatkozó károsodás egymástól viszonylag elkülönülő három fő szakasza között. Ennek megfelelően önálló igénynek kell tekinteni a járadék összegének meghatározása szempontjából irányadó átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset és a baleset kapcsán csökkent kereset, valamint az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti folyamatosan fennálló igényt [R. 13. § (1) bekezdés első mondata.]. Az említett önállósuló igények az elévülés szempontjából egységesek. Azokon belül tehát az elévülési idő nem az egyes havi járadékrészletek esedékessé válásától kezdődik, hanem az első esetben a keresőképtelenség (táppénzes állományba vétel) napjától, a második esetben attól az időponttól, amikor a baleset (foglalkozási megbetegedés) által bekövetkezett munkaképesség-csökkenés (illetőleg munkaképtelenség) első ízben vezet keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra, végül a harmadik esetben a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától [R. 13. § (2) bek.]. II. Előfordul, hogy a sérelemből — az említett fő szakaszokon belül vagy azoktól függetlenül — több, és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő járadékigény származik. (Pl. az üzemi balesetet, foglalkozási megbetegedést szenvedett dolgozó munkaképességét visszanyerve eredeti munkakörében munkába áll, utóbb azonban ugyanabból a balesetből, foglalkozási megbetegedésből eredően ismét táppénzes állományba kerül.) Ezeknek a járadékigényeknek az elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától külön-külön kell számítani [R. 13. § (1) bek.]. Az ilyen módon elkülönülő igények valamelyikének elévülése — ehhez képest — nem érinti a később keletkező követelés elévülését. Hasonló a helyzet a fő szakaszoktól független hozzátartozói járadékigény esetében [R. 7. §-ának (1) bekezdése.]. Ha a dolgozó a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó táppénzes állományának megszűnése után korábbi munkakörét nem láthatja el, emiatt könnyebb munkakörbe kerül, és keresete is állandó jelleggel lényegesen csökken, a munkakör megváltoztatásával kapcsolatos járadékigény elévülése változatlanul akkor kezdődik, amikor a munkaképességcsökkenés első ízben vezet keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra. Ha azonban a dolgozónak az újabb munkakör betöltésekor egyáltalán nincs vagy olyan jelentéktelen a keresetvesztesége, amely miatt okszerűen nem érvényesíti igényét, később azonban egészségi állapotának romlása vagy más ok következtében számottevő kára keletkezik, az igény Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési ideje ettől a későbbi időponttól kezdődik. Ha pedig a dolgozónak már volt keresetvesztesége, azt azonban — annak idején — természetes eredetű egészségromlással hozták összefüggésbe, utóbb viszont orvosilag kimutatható, hogy a kár üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) vezethető vissza, a károsodás és az okozati összefüggés későbbi megállapítása között eltelt időszakot az elévülés nyugvására vezető, vagyis olyan időszaknak kell tekinteni, amely alatt a jogosult menthető okból nem érvényesítette igényét. Ebből következően az okozati kapcsolat megállapítását követő hat hónapon belül a jogosult akkor is érvényesítheti az igényét, ha az elévülési idő 12