Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1979-1984 (Budapest, 1985)

ELSŐ RÉSZ MUNKAÜGYI JOGVITÁK I. Általános rendelkezések a) A munkaviszonyból folyó igény érvényesítésének határideje, elévülése I. I. Az üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre, egyéb üzemi eredetű egészségromlásra) alapított járadékigény elévülését illetően különböztetni kell a keresetveszteségben mutatkozó károsodás egymástól viszonylag elkülönülő fő szakaszai között. Ennek megfelelően önálló igénynek kell tekinteni a járadék összegének meghatározása szempontjából irányadó átlagkereset és a táppénz, az átlagkereset és a baleset folytán csökkent kereset, valamint az átlagkereset és rokkantsági nyugdíj különbözetének megtérítése iránti folyamatosan fennálló igényt [26/1980. (XII. 20.) MüM számú rendelet (R.) 13. § (1) bekezdés első mondata.]. Az említett önállósuló igények az elévülés szempontjából egységesek, azokon belül az elévülési idő nem az egyes havi járadékrészletek esedékessé válásától kezdődik, hanem az első esetben a keresőképtelen állapotba (táppénzes állományba) kerülés napjától, a második esetben attól az időponttól, amikor a baleset folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés (illetőleg munkaképtelenség) első ízben vezet keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra, végül a harmadik esetben a rokkantsági nyugállományba helyezés időpontjától [R. 13. § (1) bek.]. II. Ha az üzemi balesettel (foglalkozási megbetegedéssel) okozati összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő járadékigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani [R. 13. § (1) bekezdés második mondata.]. I. Az elévülési idő akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé, vagyis jogi eszközökkel kikényszeríthetővé válik. A kártérítési követelés a kár bekövetkezésének időpontjában válik esedékessé, ezért az elévülési időt is ettől az időponttól kezdődően kell számítani. A dolgozó egészsége vagy testi épsége sérelméből eredő károk megtérítéséről szóló R. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében rendszerint járadékot kell megállapítani, ha a kártérítés a dolgozó vagy a vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. Mivel a járadék nem más, mint a kár sajátos jellegére tekintettel időszakonként fizetendő kártérítés, a kártérítési követelés elévülésének szabályai a járadékigény elévülésére is megfelelően irányadók. Ennélfogva a járadékigény elévülése akkor kezdődik, amikor a baleset (foglalkozási megbetegedés) által bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, illetőleg munkaképtelenség első ízben vezetett keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra. Az üzemi balesetre (foglalkozási megbetegedésre) alapított járadékigény elévülését illetően azonban — a munkaviszony sajátosságaira tekintettel —