Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Ennélfogva az alperes az érvénytelenül kikötött próbaidő alatt nem szüntethette volna meg jogszerűen a felperes munkaviszonyát azonnali hatálylyal. A felek között tehát határozatlan időre szóló munkaviszony jött létre, amelyet az alperes csak a felperessel történt megegyezés vagy valamely a valóságnak megfelelő és alapos felmondási ok alapján szüntethette volna meg. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a felperes munkaviszonyát helyreállította és az alperest a felperest megillető elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte volna. (M. törv. II. 10 438/1976. sz., BH 1977. évi 11. szám 512.) 55. A munkaszerződés közös megegyezéssel történő módosítására a munkaszerződés megkötésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy az áthelyezést minden esetben írásba kell foglalni [Mt. 24. § (1) bekezdése, Mt. V. 23. § (1) bekezdése]. A peres iratok alapján megállapítható tényállás szerint a felperes 1965. szeptember 15-től az alperes által fenntartott művelődési központ igazgatója volt. A munkáltatói jogokat gyakorló alperes 1974. december 20-án a felperest az igazgatói munkakörből felmentette és könyvtárvezetői munkakörbe nevezte ki. A felperes sérelmezve a munkáltatói intézkedést, a bírósághoz fordult, amely a felperes beadványát panasznak tekintette és jogerős végzésével azt elbírálás végett áttette a szolgálati feletteshez. A munkaügyi bíróság álláspontja ugyanis az volt, hogy a felperes, mint a művelődési központ igazgatója, magasabb vezető beosztásúnak minősül, ezért az Mt. V. 115. §-ának (1) bekezdése értelmében, figyelemmel a Munka Törvénykönyvének a szakszervezeti szervekben történő végrehajtásáról szóló és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének 1973. évi február hó 23-i határozata alapján a munkaügyi vitáját a szolgálati felettes jogosult elbírálni. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvása folytán hozott törvényességi határozatával a munkaügyi bíróság jogerős végzését hatályon kívül helyezte, kifejtve, hogy a felperes a Szakszervezetek Országos Tanácsa Titkársága 242/1974. (XII. 9.) számú határozatának 43. pontja értelmében nem tekinthető magasabb vezető állású dolgozónak, ezért a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a keresetlevelet az illetékes munkaügyi döntőbizottsághoz tette volna át. Időközben a szolgálati felettes a felperes panaszát határozatával érdemben elbírálta, és azt elutasította. Ezt követően az alperes 1975. május 13-án közölte a felperessel, hogy a munkaviszonyát megszünteti. A felperes ez utóbbi intézkedés ellen is munkaügyi vitát kezdeményezett. A munkaügyi döntőbizottság határozatával az eljárást megszüntette. Határozatát azzal indokolta, hogy a panasz elbírálására nincs hatásköre, mivel a felperes magasabb vezető állású dolgozó. Ezt követően a felperes ismét a munkaügyi bírósághoz fordult, kérve a felmondás hatálytalanítását. A munkaügyi bíróság végzésével a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján megszüntette. A végzés indokolását a munkaügyi bíróság a Pp. 222. § (1) bekezdésére figyelemmel mellőzte. 96