Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

a 39. jelzőszámú munkaköri kategóriának megfelelően 1500 forintban és a forgalom utáni jutalékát a telep részére kiadott 0,155%-os jutalékkulcs szerint állapítom meg." Ezt a munkaszerződést a felperes is aláírta s a próbaidő kikötése ellen nem tiltakozott. Az alperes az 1976. július 26-án kelt levelében közölte a felperessel, hogy munkaviszonyát a próbaidőn belül 1976. július 31-i hatállyal megszünteti. A felperes a munkaviszony megszüntetése miatt panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. A panaszában munkaviszonyának helyreállítására és jutaléka megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a telepvezető állandó munkahelyet ígért a részére s ezért hagyta ott korábbi budapesti munkahelyét. Következésképpen próbaidő kikötéséről szó sem volt. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával a felperes panaszát elutasította. Megállapította: a tárgyaláson felmutatott alkalmazó levél tartalmából világosan kitűnik, hogy a vállalat a felperest az Mt. 23. §-a (2) bekezdésének megfelelően egy hónapi próbaidőre alkalmazta. Próbaidő alatt viszont a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti. A felperesnek a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetét a munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság abból a tényleges helyzetből indult ki, hogy az adott munkahely vezetője felvételi jogosultsággal nem rendelkezett. A munkaviszony létesítése tekintetében csak javaslattételi joga volt. A felvételt az alperes központja végezte a dolgozók felesleges utaztatásának elkerülése érdekében úgy, hogy a telepvezető a felvétellel kapcsolatos kérdéseket telefonon tisztázta a központtal. Ilyen körülmények között a munkaszerződést a dolgozó csak a tényleges munkába állását követő pár nap múlva vehette át. Kétségtelen, a felvételre önállóan nem jogosult telepvezető nem tett eleget annak a kötelezettségének, hogy a felperes figyelmét a próbaidőre és annak következményeire felhívja, az is tény azonban, hogy a rövid időn belül kézbesített munkaszerződés próbaidőre vonatkozó kikötést tartalmaz. Az adott körülményekre tekintettel a néhány napos késedelem nem eredményezte az Mt. 23. §-a (2) bekezdésében foglalt megsértését s nem jelentheti a próbaidőre vonatkozó kikötés érvénytelenségét. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. V. 19. §-a szerint a munkaviszony kezdete a munkába lépés napja, kivéve ha jogszabály eltérően rendelkezik. Ha a felek másképp nem állapodtak meg, a dolgozónak a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell munkába lépnie. Az Mt. 23. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaviszony létesítésekor írásban próbaidőt is ki lehet kötni. A per adatai alapján megállapítható, hogy a felperes 1976. július 8-án lépett munkába. Ez kitűnik a telepvezető tanúvallomásából is. A munkaviszony létesítésére tehát 1976. július 8-i kezdettel került sor. Ezen a napon próbaidő kikötésére írásban nem került sor. Ezt az intézkedést — az Mt. 23. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel — későbbi időpontban, akár néhány nap késedelemmel sem lehet joghatályosan pótolni. Ebből viszont következik, hogy a munkaviszony létesítése után kelt munkaszerződésben szereplő próbaidőre vonatkozó kikötés — az Mt. 22. §-ánák (3) bekezdése alapján — érvénytelen. 95