Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Felmondási idejét a részére járó fizetett szabadság igénybevételével kívánta letölteni. Az alperes nem járult hozzá a felmondási idő ilyen formában tör­ténő letöltéséhez, és ragaszkodott a kollektív szerződés szerinti 45 nap ledol­gozásához. A felperes az értesítést követően 1973. május 24-én azt a nyilat­kozatot tette, hogy a 45 napos felmondási időt nem hajlandó ledolgozni, ha­nem „önkényesen" kilép az alperestől. Nyilatkozatának megfelelően mun­kakönyvét május 28-án „kilépett" bejegyzéssel kiadta az alperes, évi sza­badságát pedig pénzben megváltották. A felperes keresetében a döntőbizottság határozatának megváltoztatásá­val a „kilépett" munkakönyvi bejegyzésnek „munkaviszonya megszűnt" be­jegyzésre való módosítását kérte, mert korábbi nyilatkozatát megbánta és a felmondási időt később le akarta dolgozni. Keresetében és a per során is arra utalt, hogy tíz éve állott munkaviszonyban az alperesnél. Ez alatt két esetben kapott „Kiváló Dolgozó" oklevelet. A felmondásra az adott okot, hogy a vezetése alatt álló egység két műszakos volt. 1973. május 3-án az al­peres az érvényben volt leltárfelelősséget megváltoztatta. Helyettest ezt kö­vetően nem kapott, ennélfogva naponta két műszakot kellett teljesítenie, amit megfelelően ellátni nem tudott, fizikailag kimerült. Ezért kérte a mun­kaviszonyának megszüntetését. A 45 napos felmondási időt ilyen viszonyok között nem tudta volna ledolgozni. Egyben a kiesett munkaidőre járó mun­kabérének megtérítését is kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adva, a munkaügy : döntőbizottság határozatát megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy a felperes munkakönyvében a kilépett bejegyzést „munkaviszonya meg­szűnt"-re módosítsa. A bíróság álláspontja szerint a felperes nem kapott megfelelő tájékoztatást magatartásának káros következményeit illetően, emiatt nem tudta mérlegelni, hogy a felmondási idő letöltése nélkül milyen következménnyel jár munkaviszonyának megszüntetése. A kiesett munka­bér megtérítésére irányuló kereseti kérelem felől a munkaügyi bíróság nem döntött. • A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás ala­pos. A per iratai szerint az alperes a felperest figyelmeztette, hogy a kollek­tív szerződés szerint a felmondási ideje 45 nap és ennek letöltéséhez ragasz­kodik. A felperes a figyelmeztetés ellenére munkaviszonyát az általa ko­rábban közölt időpontban, akár önkényesen is meg kívánta szüntetni. Tud­nia kellett, hogy a munkaviszony egyoldalú, a jogszabályoknak meg nem fe­lelő megszüntetése hátrányos következményekkel jár. Nincs olyan jogsza­bályi rendelkezés, amely kifejezetten előírná, hogy a munkáltatónak a dol­gozót részletekbe menően tájékoztatni kellene a jogellenes munkaviszony­megszüntetés következményeiről. A dolgozók tudják, hogy a rendelkezések­nek meg nem felelő munkaviszony-megszüntetés hátrányosabb, mint ha a felmondási időt szabályszerűen letöltenék. A jogerős ítélet ezzel ellentétes álláspontja téves. A felperes a felmondását a leltárfelelősség megváltoztatásával és azzal in­dokolta, hogy megfelelő személyzet hiányában az alperes két műszak vég­zését — napi 14—15 órai munkát — hárított rá, amelynek egészségi szem­pontok miatt sem tudott eleget tenni. A munkaügyi bíróság a felperes előadásában foglaltakkal nem foglalko­90

Next

/
Thumbnails
Contents