Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

zott, azok helytállóságát kellően nem tisztázta, márpedig azok a per eldöntése szempontjából nem közömbösek. A felek között munkaszerződés jött létre. Ennek egyoldalú megváltoztatására egyik fél — így az alperes — sem jogosult. A felperes és a munkaügyi bíróság ítélete szerint is 1973. május 3-án az alperes „felelősséget" megváltoztatta, s a per adatai arra utalnak, hogy ehhez a felperes nem járult hozzá, az új rendszer szerint az egységet nem volt hajlandó vezetni. Ha a felperesnek ez az állítása helytálló, akkor jogosan kérhette a munkaviszonyának megszüntetését, mert nem kötelezhető arra, hogy olyan felelősségi rendszerben dolgozzék, amelyet nem vállalt. Az Mt. 34. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem kötelezhető azonban a felperes arra sem, hogy több napon vagy több héten keresztül naponta két műszakon át 14—15 órát dolgozzon. A perben eljárt bíróság az ide vonatkozó tényállást kellően nem tisztázta, ezért ítélete megalapozatlan. Ha ugyanis az előbbiek nem állapíthatók meg és a felperes indokolatlanul megtagadta a munka végzését, illetve mondotta fel azonnali hatállyal a munkaviszonyát — akkor a jogellenes magatartásnak következményeit viselnie kell. A munkaügyi bíróság az általa elfoglalt jogi álláspont mellett megsértette a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat is, mert a felperesnek a kiesett munkaidőre járó bér megfizetésére irányuló kereseti kérelme felől nem döntött. (M. törv. I. 10 015/1975., BH 1976. évi 4. szám 179.) 52. Változó munkahelyre alkalmazott dolgozónak a vállalat másik telephelyére történt átirányítását a munkaügyi bíróság csupán méltányosságból nem hatálytalaníthatja (Mt. V. 18. §, MK 5. sz. állásfoglalás). A felperes az alperesi gyár telephelyén dolgozik portásként. Az alperes az 1974. december 13-án kelt intézkedésével értesítette a felperest, hogy 1975. január 1-től — vállalati érdekből — a T. utcai telephelyről egy másik telephelyre irányítja át, munkaköre, besorolása és munkabére érintetlenül hagyása mellett. A felperes az átirányítást sérelmesnek tartva panasszal élt a munkaügyi döntőbizottsághoz. A döntőbizottság a felek munkaszerződéséből megállapította, hogy a gyár a felperest változó munkahelyre alkalmazta, ezért a határozatában a panaszt elutasította. A felperes az elutasító határozat ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatásával a vállalati intézkedés hatályon kívül helyezését. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott. Döntésének indokai szerint tény: a felperes az írásbeli munkaszerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy az alperesi vállalat bármely b.-i telephelyén ellátja a portási munkát. A perben azonban adatok merültek fel arra, hogy a T. utcai telephelyen a felperesen kívül még két fő teljesít portási szolgálatot és mindketten egészségesek. Ezzel szemben a felperes lába beteg, az új munkahelyét részben közlekedési eszközzel, részben pedig gyalog tudja csak elérni. A nyugdíjkorhatárig egyébként is már csak tíz hónapja van hátra, így a felperesre aránytalanul súlyos tehertételt jelentene az új munkahely elfoglalása. Ezért a keresete alapos, az átirányítási intézkedés hatályon kívül helyezése indokolt. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. 91