Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

visszafizetésére kötelezte. A határozat szerint a visszatérítendő összeg nem tartalmazza a tanfolyam idejére kifizetett átlagkereset összegét. Az e határozat hatálytalanítására irányuló panaszt — amelyben a felperes az alperes szerződésszegő magatartására hivatkozva kérte a visszafizetési kötelezettség alól történő mentesítését — a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította. A felperes keresete alapján eljárt munkaügyi bíróság ítéletével azonban megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát és a felperest mentesítette visszafizetési kötelezettsége alól. Az ítélet indokolásának lényege szerint az 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 4. §-ának (2) bekezdése értelmében szakmai továbbképzésre tanulmányi szerződés csak akkor köthető, ha az egyidejűleg magasabb képesítés elnyerését biztosítja. Minthogy a felperes a tanfolyam elvégzésével — vizsgabizonyítvány hiányában — nem szerzett magasabb képesítést, a megállapodást az alperes szegte meg, és így a felperest visszafizetési kötelezettség nem terheli. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás a következők szerint alapos. A peres felek a szerződésszegés kérdésében eltérő álláspontra helyezkedtek. A felperes keresetlevelében szakmai foglalkoztatottságának hiánya, majd — a per tárgyalásán tett előadása szerint — a szakmai tanfolyam elvégzését igazoló vizsgabizonyítvány kiadásának elmaradása miatt az alperest tekintette szerződésszegő félnek. Az alperes ezzel szemben a felperesnek a munkaviszonyt megszüntető magatartását minősítette szerződészegésnek. A munkaügyi bíróság a felperest az általa a per tárgyalásán előadott indok alapján mentesítette visszafizetési kötelezettsége alól. Ez az álláspont azonban az adott esetben nem megalapozott. A perben rendelkezésre álló — hiányos — adatokból ez idő szerint az állapítható meg, hogy az alperes — a vállalat célkitűzéseinek megfelelően — speciális hegesztési munkák végzésére, a felperes kereseti előadása szerint ún. minősített hegesztői munkakör ellátására alkalmazta a felperest. A peres felek éppen az ilyen különleges munkákhoz nélkülözhetetlen szakmai tapasztalatok elsajátítása, megszilárdítása, illetve a felperes által megszerzett jártasság ellenőrzésének érdekében kötötték meg egymással a már említett megállapodást. A megállapodás értelmében az alperes a tanfolyam sikeres elvégzését (speciális szakmai ismeretek megfelelő minősítését) követően kívánta bel- és külföldi munkáknál hasznosítani a felperesnek a minősített hegesztői munkakör betöltéséhez szükséges szakmai tudását. A tanfolyam elvégzésének egyébként — a megtérítési határozat szerint — célja volt, hogy a külföldi szerződő fél is meggyőződhessék a kiküldetésre jelölt személyek szakmai felkészültségéről. Az alperes azonban vizsgabizonyítvány kiadását nem vállalta. Ilyen bizonyítvány kiadására sor sem kerülhetett volna, mert a megállapodás folytán elvégzett tanfolyam — a per jelenlegi bizonyítási anyaga szerint — nem a felperes magasabb képesítésének elnyerését, hanem a már elsajátított szakma meghatározott részterületének alaposabb megismeréséit, illetve az ismeretek elmélyítését és annak az alperes, illetőleg az alperessel szerződő külföldi fél — és nem más belföldi vállalatok — előtt történő igazolását szolgálták. 71