Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

szerzése után munkaviszonyban állni a vállalattal. Az ilyen szerződés, amelyből az egyik félre kizárólag előnyök, a másikra pedig csak kötelezettségek hárulnak, ellentétes az Mt. 2. §-ának (1) bekezdésében szabályozott rendeltetésszerű joggyakorlás elvével. A tanulmányi szerződés tartalmából, közelebbről a szerződés 2. pontjának szövegezéséből egyértelműen megállapítható, hogy az alperes semmiféle olyan támogatásra nem kötelezte magát, ami túlment volna azokon a kedvezményeken, amelyek a 23/1974. (IX. 8.) MüM számú rendelet szerint a felperest egyébként is megilletik. Ez tűnik ki egyébként az alperes 1976. július 13-án kelt fizetési felszólításának tartalmából is. Eszerint a felperes a tanulmányai folytatásával kapcsolatban az átlagkereset és a tanulmányi szabadság címén felvett összegek visszafizetésére lenne köteles. Ezek a juttatások azonban a felperest a tanulmányi szerződés tartalmától függetlenül a 23/1974. (IX. 4.) MüM számú rendelet 7., 9., 10. §-ai alapján megilletik. Mindezekre figyelemmel az alperes a felperest a részére kifizetett költségek tanulmányi támogatása címén történő visszafizetésére nem kötelezhette volna. Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor nem észlelte a felek közötti tanulmányi szerződés érvénytelenségét és elutasította a felperesnek a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránt indított keresetét. (M. törv. II. 10 428/1976. sz., BH 1978/1. szám 48.) 35. A munkaköri képesítést nyújtó tanfolyam végzésével esik egy tekintet alá az is, amikor nem tanfolyam jellegű egyéni vagy csoportos oktatás során biztosítják a munkakör betöltéséhez szükséges képzettség megszerzését [5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 4. § (2) bekezdése, Mt. V. 15. § (1) bekezdése]. Az alperes határozatlan időre szóló munkaszerződéssel — 1975 júliusától kezdődően hegesztőként alkalmazta a felperest. A peres felek a munkaszerződés megkötésének napján írásban arra nézve is megállapodtak, hogy a felperes részt vesz az alperes által az 1975. július és október hó közötti időszakban szervezett speciális hegesztő tanfolyamon és a minősítő vizsga sikeres letételét követően munkaviszonyát 1978. július hó 9. napjáig nem szünteti meg. E megállapodás lényege szerint az alperes viselte a tanfolyam költségeit, valamint vállalta, hogy a tanfolyam sikeres elvégzése esetén a felperest — külön megállapodásban rögzített feltételek alapján — a megszerzett képességének megfelelő munkakörben mind belföldön, mind külföldön foglalkoztatja. A felek a dolgozó részéről szerződésszegő magatartásnak minősítették a sikertelen vizsgát, a munkaviszonynak a kikötött határidő előtt történő megszüntetését, az alperes részéről pedig a megállapodásban vállalt kötelezettségek megszegését. A felperes a tanfolyamot — amely az iratok tanúsága szerint 1975. augusztus hó 15-én fejeződött be — sikeresen elvégezte, munkaviszonyát ennek ellenére 1975. szeptember hó 23. napján jogellenesen megszüntette. Emiatt az alperes határozatával a felperest — szerződésszegésére hivatkozva — 6100 forint (az indokolás szerint 6700 forint) tanfolyami költség 70