Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

lyon kívül helyezte és elrendelte az iratoknak a járási közös munkaügyi döntőbizottsághoz való áttételét. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek között munkaszerződés jött létre és a felperesek e szerződésre alapították igényüket. A járásbíróság akkor járt volna el helyesen, ha a hatásköre hiányát észlelve, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján elutasítja s egyben a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetlevelet, mint kérelmet, érdemi elbírálás végett átteszi az illetékes munkaügyi döntőbizottsághoz. A megyei bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. A peres felek a másodfokú bíróság előtt egyezően adták elő, hogy közöttük munkaszerződés jött létre. Ennek ellenére tévedett a másodfokú bíróság, amikor a peres felek közötti jogviszonyt munkaviszonynak minősítette. A munkaviszony jellegzetes ismérvei: a függőség, alárendeltség, személyi kötöttség, széles körű utasítási jog, a munka folyamatos és rendszeres ellenőrzése, a tevékenységért munkabér fizetése és a fegyelmi jogkör gyakorlása. A munkaviszonynak ezek a jellegzetes ismérvei a peres felek között létrejött „megállapodásból" hiányoztak, de a gyakorlatban sem valósultak meg. A felpereseket utasítási jog nem illette meg, hiányzott az alperes tevékenységének rendszeres és folyamatos ellenőrzése, de a függőség és az alárendeltség is. Az alperes a családi ház teljes felépítését vállalta, a munkában töltött időről azonban elszámolási kötelezettsége nem volt. Saját munkaeszközeivel dolgozott, személyében sem volt teljesen lekötve, mert helyette családtagjai, vagy másik segédmunkás dolgozott. Nem minősíthető munkaviszonynak a peres felek közötti jogviszony azon az alapon sem, hogy a házépítési munkáért járó díjazást „órabérben" határozták meg. Az alperes ugyanis a ház építésére fordított idő tényleges felhasználásáról nem volt köteles kimutatást készíteni. Nem változtat a kérdés jogi megítélésén az a körülmény sem, hogy a felperesek a munkaviszonyként felfogott foglalkoztatás díjazása után társadalombiztosítási járulékot róttak le. Társadalombiztosítási jogviszony ugyanis az adott esetben csak akkor jöhetett volna létre, ha a felek közötti kapcsolat munkaviszonynak lenne minősíthető. Munkaviszony hiányában pusztán a tényleges járulékfizetés ténye sem változtat azon, hogy a felek közötti jogviszony a valóságban polgári jogi kapcsolat volt. Ez a jogviszony tehát — lényeges tartalmát tekintve — nem munkaviszony, hanem polgári jogi jogviszony volt. Minthogy a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tényleges tartalmuk szerint kell minősíteni, tévedett a másodfokú bíróság, amikor a munkaviszony fennállására hivatkozással, hatáskörének hiányát állapította meg. Akkor járt volna el helytállóan, ha a peres felek fellebbezését érdemben elbírálja. (M. törv. II. 10 372/1978. sz.) b) Tanulmányi szerződés 32. A vállalat a tanulmányi szerződésben vállalt foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz megfelelően eleget azzal, ha a képzés befejezése után a dolgozót határozott időre szóló munkaszerződés alapján foglalkoztatja, 64