Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

majd a határozott idő eltelte után ismétlődően újabb határozott időre szóló munkaszerződést köt vele. Ilyen esetben nem tekinthető a dolgozó részéről szerződésszegésnek, ha a kikötött időtartamot nem tölti le a vállalatnál [Mt. 21. §(2) bekezdés, Mt. V.15.§, 5/1967. (X. 8.) MüM sz. r. 6. §]. A felperes — aki 1951-ben született — 1970. augusztus 10-én kézbesítői munkakör betöltésére határozott időre szóló munkaviszonyt létesített az alperessel. Ezt követően három, illetve hat hónaponként újabb és újabb határozott idejű munkaszerződést kötöttek. 1972. október 5-én a felek tanulmányi szerződést kötöttek az alperes „szakember-szükségleteinek biztosítása céljából", amely szerint a felperes beiratkozik a szakközépiskolába, ahol 1974. évig köteles tanulmányait befejezni. Az alperes kötelezettséget vállalt, hogy a tanulmányok idejére az iskolatípus szerint érvényben levő jogszabályoknak megfelelő kedvezményeket biztosítja és a tanulmányok eredményes befejezése után a felperest képesítésének megfelelő munkakörben foglalkoztatja. Ezzel szemben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy tanulmányai befejezését követően két évig az alperesnél fenntartja munkaviszonyát és szerződésszegés esetében terheli a megtérítési kötelezettség. Az alperes a tanulmányi időszak alatt is hat hónaponként hosszabbította meg a munkaszerződést. A felperes tanulmányait 1974 júniusában befejezte. Ekkor az alperes intézkedett, hogy a felperes a megszerzett iskolai végzettségének megfelelő munkakörben dolgozzék és ennek megfelelő besorolást is biztosított részére. A felperes a tanulmányai befejezése után kérte az alperest, hogy a meghatározott időre létesített munkaviszony helyett határozatlan idejű munkaszerződést kössenek. E kérelmet azonban az alperes nem teljesítette, továbbra is határozott idejű szerződés kötésére volt csak hajlandó. Ilyen előzmények után egy másik vállalat kikérése alapján az alperes vezetője 1974. szeptember 1. napjával a felperest áthelyezte. Egyidejűleg az alperes arra kötelezte a felperest, hogy a tanulmányi szerződés megszegéséből eredően 8228 forint tartozást 15 napon belül fizessen meg. A felperes a megtérítésre kötelező határozat ellen a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult és kérte a megfizetés alóli mentesítését. Panaszát a munkaügyi döntőbizottság elutasította. Az elutasító határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, melyben a munkaügyi döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezését, az alperes viszafizetésre kötelező határozatának megváltoztatását és a 8228 forint megfizetése alóli mentesítését kérte. A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az irányadó tényállás szerint az alperes a tanulmányainak befejezése után sem volt hajlandó határozatlan idejű munkaszerződést kötni a felperessel. A felek által kötött tanulmányi szerződés bevezető része tartalmazza azt, hogy a szerződést „az Igazgatóság szakemberszükségleteinek biztosítása céljából" kötik, önmagában ez a célmegjelölés joggal kelthette a felperesben már a szerződés megkötésekor azt a meggyőződést, hogy az alperes őt határozatlan időre kívánja foglalkoztatni, és közöttük ilyen tartamúvá alakul át az addig meghatározott — újból és újból meghosszabbított — időre szóló munkaszerződés. Ezzel szemben az alperes még a tanulmányok befejezése után, a felperes ez irányú kifejezett kérelmére sem tett ilyen intézkedést, 65