Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

vonásra kerül. A végelszámolás napjaként a felek 1975. október hó 31. napját jelölték meg. A jégrevü propagálása és a belépőjegyek eladása céljából az alperes további 10 fővel is megállapodást kötött, akik két színház szervezési osztályának a dolgozói voltak és a felperes irányítása mellett dolgoztak. A szervezési munka nagy része helyileg nem az alperesnél, hanem a színház szervezési osztályán folyt. A felperes 1970-től a szabadtéri színpadok igazgatóságával előbb szervezési és propaganda osztályvezetőként, majd 1974. évtől kezdődően üzletszerzőként állt munkaviszonyban. A per irataiból megállapítható, hogy a felek munkaszerződésének megkötésére a felperes közismert közönségszervezői gyakorlata miatt került sor. A munkaszerződés megkötését követően az alperes a következő adatokat jegyezte be a felperes munkakönyvébe: — a határozott időre szóló munkaviszony időtartamát (1975. május hó 1-től október hó 31-ig) és — a munkabérét (ez egyébként eltért a munkaszerződésben kikötött munkabértől). Az alperes munkáltatói igazolványt is adott a felperesnek. A munkaviszony fennállását pedig a társadalombiztosítási szervnél bejelentette s a munkadíj egy része után lerótta a társadalombiztosítási járulékot. A felperes az 1975. május 1-től október 31-ig terjedő időre engedélyt kapott az alperestől arra is, hogy egy másik színházzal másodállású munkaviszonyt létesítsen. A szervezési, üzletszerzői munka eredményes elvégzése után a peres felek között a végelszámolásra 1975. november 4-én került sor. Ekkor az alperes a felperesnek 19 208 forinttal kevesebb munkabért fizetett ki az őt egyébként megillető munkabérnél. Ennek okaként a jövedelemadó levonását jelölte meg. Az alperes egyébként havonta kifizette a felperes részére a megállapodás szerinti 6000 forintot, de 2700 forint erejéig társadalombiztosítási járulékot fizetett be, az azt meghaladó összeg után pedig jövedelemadót rótt le. A munkaszerződés szerint járó munkabérének csökkentése miatt a felperes panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ebben előadta, hogy a munkaszerződésben kikötött munkabérből csupán 76 000 forint előleget fizetett ki az alperes és a munkakönyvét sem adta ki. Arra kérte az alperest kötelezni, hogy az őt még megillető 19 208 forintot a részére fizesse meg, továbbá a teljes munkabér összegéből vonja le a nyugdíjjárulékot és pótlólag tegye meg a társadalombiztosítási szervhez a szükséges bejelentést. Az alperes a döntőbizottsághoz előterjesztett írásbeli észrevételében elismerte, hogy a felek között munkaszerződés jött létre. A munkaszerződésben azonban a munkabér vonatkozásában olyan kikötés szerepelt, ami ellentétben áll a 7/1971. (IV. 1.) MüM számú rendeletben foglaltakkal. Ez a jogszabály meghatározott bértétel alkalmazását írja elő a szervezési osztályvezetői munkakörre, ami kizárja, hogy hat havi munkaviszony alapján a felperes 95 208 forint összegű munkabérre tegyen szert. Az alperes egyidejűleg csatolta a munkaviszony felülvizsgálatáról szóló értesítését, amely szerint a felperest az általa követelt 95 208 forint helyett csupán 17 400 forint munkabér illeti meg. 56