Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

II. A munkaviszony a) Munkaviszony létesítésének és fennállásának feltételei 27. A határozott időre létesített munkaviszony megszűnésével a felek megállapodhatnak újabb, hasonló jellegű munkaviszony létesítésében. Érvénytelen azonban az újabb határozott időre szóló megállapodás, ha célja a dolgozó valamilyen jogának csorbítása. Ilyen esetben a határozott időre kötött újabb munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni. Többször előfordul, hogy a vállalat és a dolgozó határozott időre köt munkaszerződést. A határozott időre létesített munkaszerződés tartamának letelte után újabb határozott időre szóló munkaszerződést kötnek, esetleg újból megismételve. A második és az esetleg ezt követő újabb határozott időre szóló munkaszerződésekkel kapcsolatosan a munkaszerződés érvényességét illetően egységes gyakorlat nem alakult ki. A határozott időre szóló második és az esetleg ezt követő újabb munkaszerződések jogi megítélésénél abból kell kiindulni, hogy az Mt.-nek a határozott idejű munkaviszonyról szóló rendelkezései (Mt. 23. §, Mt. V. 21. §) nem tartalmaznak olyan tiltó rendelkezést, hogy a határozott időre létesített munkaviszony megszűnése után (Mt. 28. §) újabb határozott időre szóló munkaszerződés nem köthető, illetőleg a szerződés nem hosszabbítható meg. Ilyen tilalmat az Mt.-nek egyéb rendelkezései sem tartalmaznak. Ennek hiányában pedig a második és az esetleg ezt követő újabb határozott időre szóló munkaszerződések megkötésének nincs akadálya. Más jogi megítélés alá esik természetesen a határozott időre szóló második és esetleg ezt követő munkaszerződés, ha a határozott időtartam kikötése a vállalat részéről kellő érdek nélkül történik, és ezáltal a dolgozó valamilyen jogától elesik (pl. a felmondási időtől, a terhes nő az őt megillető védelemtől stb.). A jogoknak ilyen, a társadalmi rendeltetésüktől eltérő gyakorlása az Mt. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében nem megengedett, s a dolgozót, akinek a terhére ez az intézkedés történt, hátrány nem érheti. A megállapodásnak ez a része érvénytelen, s a munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni. (MK 6. számú állásfoglalás.) 28. A munkaszerződésben kikötött viszonylag nagy összegű munkabér alapján sem lehet polgári jogviszony létrejöttére következtetni, ha a felek közötti jogviszony egyértelműen a munkaviszony tartalmi elemeit foglalja magában. A peres felek 1975. április 30-án írásbeli munkaszerződést kötöttek, amely szerint a felperes egy külföldi jégrevü vendégjátéka idejére szervezési osztályvezetői teendőket köteles ellátni, 1975. május 1-től október 31-ig. A szerződés szerint a felperes feladatát az 1975. augusztus 8—24-ig a jégstadionban szereplő jégrevü előadásainak jegy forgalmazása és propagandája képezte. Ennek a feladatnak az ellátásáért a felek — munkabérként — az összes előadás bruttó jegybevételének 2%-ában állapodtak meg azzal a kikötéssel, hogy az alperes a jutalék terhére a felperes részére havi 6000 forintot folyósít, amely összeg a végelszámoláskor a kifizetendő jutalékból le55