Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az Mt. V. 7. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a munka­jogi védelem időtartama alatt a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a tisztségviselő elleni fegyelmi eljárás megindításá­hoz is. Az eljáró munkaügyi bíróságnak észlelnie kellett volna, hogy a megyei tanács munkaügyi döntőbizottságának elnöki teendőit ellátó felperes eseté­ben a felsőbb szakszervezeti szervnek a fegyelmi eljárás folyamatba tételé­hez szükséges hozzájárulása hiányzott. Az alperes a fegyelmi határozat meg­hozatala után egy hónappal, 1977. november 26-án szerzett be egy írásbeli nyilatkozatot az szb-titkártól, mely szerint az alperes a fegyelmi eljárás megindítását szóban bejelentette, és azt a titkár tudomásul vette, illetve nem tett ellene észrevételt. A felettes szakszervezeti szerv hozzájárulását azonban az idézett rendel­kezésekből kitűnően előzetesen, a fegyelmi eljárás elrendelése előtt kell a munkáltatónak kikérnie. A jogszabályból az is következik, hogy nem ele­gendő csupán a felettes szakszervezeti szerv egyik tisztségviselőjének, pl. a szakszervezeti titkárnak a hozzájárulása, hanem a fegyelmi eljárás megin­dítását a felettes szakszervezeti szervnek mint testületnek kell engedélyez­nie, amit a munkáltatóval írásban kell közölnie. A jogszabály e szigorú rendelkezését az indokolja, hogy a szakszervezeti tisztségviselők a tisztségük betöltése során gyakran kerülnek olyan hely­zetbe, amikor a gazdasági vezetőkkel szemben kénytelenek állást foglalni. Az esetleges megtorlás elkerülése érdekében szükséges, hogy ezek a dolgo­zók fokozott munkajogi védelemben részesüljenek. A fokozott munkajogi védelem az adott esetben azt jelenti, hogy a hozzájárulást a fegyelmi eljárás megindítása előtt a felettes szakszervezeti szervtől mint testülettől kellett volna az alperesnek kérnie. A testületnek a hozzájárulásáról pedig írásban kellett volna az alperest értesítenie. A hozzájárulásnak egyértelműnek kell lennie, tehát a „tudomásul vétel" vagy „az észrevételt nem tesz" kifejezé­sek a tisztségviselő elleni intézkedések megtételéhez nem elegendőek, és nem helyettesítheti a testület hozzájárulását az szb-titkár ilyen értelmű nyilatkozata. A bíróság tehát akkor járt volna el helyesen, ha megállapítja, hogy a fel­perest mint döntőbizottsági elnököt munkajogi védelem illeti meg, és mivel a fegyelmi eljárás lefolytatásához az alperes előzetesen nem szerezte be a felettes szakszervezeti szerv írásbeli hozzájárulását, a döntőbizottsági hatá­rozatot, illetve az alperes fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezi. Ez nem jelenti azt, hogy a hatályon kívül helyezést követően — de még az Mt. 56. §-ának (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül — a mun­káltató a felettes szakszervezeti szerv szabályos hozzájárulásának birtoká­ban ismételten nem indíthatná meg a fegyelmi eljárást a dolgozó ellen. Az adott esetben azonban erre már nem kerülhet sor, mert ez az idő — a tudo­másra jutástól számított három hónap — eltelt, ezért a fegyelmi vétség miatt a felperest már nem lehet felelősségre vonni. (M. törv. I. 10 111/1978. sz.) 54

Next

/
Thumbnails
Contents