Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

viszony megszüntetését. Ez az utólagos tudomásulvétel viszont nem tekinthető az Mt. 16. §-a szerint megtett egyetértő nyilatkozatnak. Ezért a felmondás érvénytelen, a felperes keresete pedig alaptalan. A felperes intézkedése egyébként akkor sem volna jogszerű, ha az alperes munkaviszonyának a megszüntetéséhez a felettes szakszervezeti szerv előzetesen szabályszerűen hozzájárult volna. A felek között 105 157 forint összegű leltárhiány megfizetésével kapcsolatban folyt perben a másodfokú bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy az alperest nem terheli leltárfelelősség, mert a felperes nem tartotta meg a 2/1968. (I. 16.) Korm. számú rendeletben foglaltakat, így nem rendezte megállapodásban az alperes felelősségének mértékét, a szabadkasszás egységben az alperes írásbeli hozzájárulása nélkül több dolgozót foglalkoztatott a leltáridőszak alatt. Ilyen körülmények között önmagában a leltárhiány ténye az alperes munkaviszonyának felmondással történő megszüntetését nem alapozza meg. Az ezzel ellentétes álláspont nem felel meg az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltaknak és sérti az Mt. 2. §-ában meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is. (M. törv. II. 10 255/1978/2. sz.) f) A munkaügyi döntőbizottsági tag munkajogi védelme 26. A munkaügyi döntőbizottság elnökét, elnökhelyettesét, tagjait és póttagjait ugyanolyan munkajogi védelem illeti meg, mint a szakszervezeti tisztségviselőket. E tisztségviselők ellen fegyelmi eljárást csak a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése esetén lehet indítani. Az egyetértését a felsőbb szakszervezeti szervnek, mint testületnek és nem valamely tisztségviselőjének kell megadnia, előzetesen, írásban, a kifejezett hozzájárulását tartalmazó nyilatkozatával [Mt. V. 7. § (3) bek., Mt. 56. § (3) bek., 63. §(3) bek., Mt. 16. §]. Az alperes 1977. október 25-én a felperest megrovás fegyelmi büntetésben részesítette azért, mert 1977. szeptember 29—30. napjain engedély nélkül távol maradt munkahelyétől. Az alperes intézkedése ellen benyújtott panaszt a döntőbizottság elutasította. A felperes keresetet terjesztett a munkaügyi bírósághoz, és kérte a döntőbizottsági határozat megváltoztatását, illetve a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését. A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Rámutatott arra, hogy az Mt. V. 37. §-ának (4) bekezdése szerint a dolgozó a munkából való távolmaradását köteles közvetlen felettesének tudomására hozni. A felperes 1977. szeptember 26-án csupán három napra kért szabadságot, ezzel szemben még további két napig nem jelent meg a munkahelyén, márpedig ha további szabadságra lett volna szüksége, ezt kötelessége lett volna előre bejelenteni. Mivel ezt nem tette, fegyelmi vétséget követett el, amellyel arányban áll a kiszabott fegyelmi büntetés. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 63. §-ának (3) bekezdése értelmében a munkaügyi döntőbizottság elnökét és elnökhelyettesét, tagjait és póttagjait a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosított védelem illeti meg. 53