Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ződés 5. § 31. pontjának a munkakörülményi fokozatba való besorolásra vonatkozó részében való módosítását. A kollektív szerződés ezen rendelkezésének a módosítására azonban nem került sor. így az alperes 1977 májusában a felperesek munkaszerződését — a 30% sugárártalmi pótlék érintetlenül hagyásával — úgy módosította, hogy az I. és II. rendű felpereseket 16 forint változatlan órabérrel a 61-es fizetési kategóriába és az l-es munkakörülményi fokozatba, a III. rendű felperest pedig az 51-es fizetési kategóriába változatlan 13,90 forint órabérrel az l-es munkakörülményi fokozatba sorolta vissza. A felperesek a munkaszerződés módosítását azzal a jogfenntartással írták alá, hogy a besorolás ellen a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordulnak, mert álláspontjuk szerint az alperesnek a munkakörülményi fokozat megváltoztatására törvényes lehetősége nincs. A felperesek felülvizsgálati kérelmét a vállalati munkaügyi döntőbizottság elutasította. A döntőbizottság határozata ellen benyújtott keresetükben a felperesek az l-es munkakörülményi fokozatba való besorolásuk megváltoztatását és a 2-es munkakörülményi fokozatba való besorolásukat kérték. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A döntését lényegében azzal indokolta, hogy a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet 7. § (3) bekezdésének rendelkezése folytán a felperesek besorolására nézve a kollektív szerződés rendelkezése az irányadó, s annak 5. § 31. pontja szerint sugárpótlék csak az l-es munkakörülményi fokozatba besorolt dolgozókat illeti meg. Mivel a felperesek 30% sugárpótlékban részesülnek, így őket az alperes helyesen sorolta be az l-es munkakörülményi fokozatba. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet 2. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vállalat köteles a fizikai foglalkozású dolgozókat és az általuk ellátott munkaköröket és munkákat e rendelet l-es számú mellékletében foglaltak figyelembevételével minősíteni, s ennek alapján a 2-es számú melléklet szerinti bércsoportba besorolni. A rendelet l-es számú mellékletének a munkakörülményi fokozat meghatározására szolgáló táblázata szerint az egészségügyi ártalomnak kitett munkakörülmények között dolgozókat — normális erőkifejtést igénylő munkavégzés esetén — a 2-es munkakörülményi fokozatba kell besorolni. Miután a per irataihoz A/4/5/6, számok alatt becsatolt munkaköri leírások szerint a felperesek naponta több órán át röntgensugárzást előállító és üzembehelyezett készülékeken, vagyis egészségügyi ártalomnak kitett munkahelyen végzik munkájukat, így a bíróságnak a vállalati munkaügyi döntőbizottság határozatát meg kellett volna változtatnia, és kötelezni kellett volna az alperest arra, hogy a felpereseket a munkakörülményi fokozat szempontjából a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet l-es számú mellékletének megfelelően a 2-es fokozatba sorolja be. A per irataiból megállapítható, hogy az alperes a felpereseket az l-es munkakörülményi fokozatba azért sorolta vissza, mert a kollektív szerződés 5. § 31. pontja sugárpótlék fizetését csak az l-es munkakörülményi fokozatba sorolt, sugárártalomnak kitett munkakörben dolgozók részére teszi lehetővé. 44