Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A kollektív szerződésnek ez a rendelkezése utóbb ellentétessé vált a 16/ 1976. (XII. 11.) MüM számú rendeletnek a munkakörülményi fokozat meghatározására vonatkozó rendelkezésével, hiszen egyrészt e jogszabályi rendelkezés szerint az l-es munkakörülményi fokozatba a normális erőkifejtéssel kedvező munkakörülmények között dolgozó személyek sorolhatók, másrészt pedig a sugárártalomnak kitett munkakörben dolgozók csak a 2-es vagy a 3-as munkakörülményi fokozatba sorolhatók be. Az Mt. 8. §-ának (3) bekezdése szerint a kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó más szabálytól csak annyiban térhet el, amennyiben ez megengedi. A sugárártalomnak, vagyis az egészségügyi ártalomnak kitett munkakörben dolgozóknak az l-es munkakörülményi fokozatba való besorolását a 16/ 1976. (XII. 11.) MüM számú rendelet nem teszi lehetővé. Ezért a vállalat kollektív szerződésének ez utóbbi rendelkezése jogszabályba ütközik, s így érvénytelen. Az eljárás során ezt a munkaügyi bíróságnak hivatalból észlelnie kellett volna, s erre az Mt. V. 6. § (2) bekezdésének megfelelően a vállalat figyelmét is fel kellett volna hívnia. Mivel a munkaügyi bíróság a felsoroltakat figyelmen kívül hagyta, az általa hozott ítélet törvénysértő. (M. törv. 1.10 296/1978/2. sz.) 20. A kollektív szerződésnek az a szabálya, amely magasabb szintű jogszabály rendelkezésével ellentétes, érvénytelen [Mt. 8. § (3) bek.]. A felperes 1953-tól kezdődően dolgozik az alperes vállalatnál. 1975. október 15-ig mint gépészeti osztályvezető teljesített szolgálatot. Az alperes 1975. szeptember 22-én a felperes egyetértésével írásban módosította a felperes munkaszerződését. Eszerint az alperes gazdasági vezetősége a felperest az általa eddig betöltött gépészeti osztályvezetői teendőinek ellátása alól felmentette, és 1975. október 15-i hatállyal a gépesítés fejlesztés vezetői teendők ellátásával bízta meg, illetményének változatlanul hagyása mellett. Az alperes műszaki igazgató helyettese az 1975. október 1-én kelt levelében a felperest többek között arról értesítette, hogy a már említett munkaszerződés-módosítás értelmében 1975. október 15-i hatállyal a vállalat központjához tartozó műszaki fejlesztési főmérnök irányítása alá helyezte, és ott gépesítés fejlesztési vezetői teendők ellátásával bízta meg. Illetményét a 7/1971. MüM számú rendelet, valamint a kollektív szerződés 2. számú melléklete alapján a vezető I. kategóriában változatlanul hagyta. A műszaki igazgatóhelyettes ebben a levélben arra is felhívta a felperes figyelmét, hogy a munkakörével kapcsolatos feladatait a vállalati ügyrend tartalmazza, egyéb feladatait pedig a fejlesztési főmérnöktől fogja megkapni. Ezt követően 1977. július 1-i hatállyal a felperest a 16/1976. (XII. 11.) MüM számú rendeletre, valamint az alperes kollektív szerződésére hivatkozással „műszaki-gazdasági vezető II." kategóriába sorolta át gépesítés fejlesztés vezetői munkaköre és 5600 forint összegű havi alapbére változatlanul hagyása mellett. Az átsorolási intézkedés azt is tartalmazta, hogy a felperes munkakörével kapcsolatos feladatokat a vállalati ügyrend tartalmazza, s egyéb feladatait pedig változatlanul a műszaki fejlesztési főmérnöktől kapja. 45