Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ben, ha a dolgozó onnan áthelyezéssel került az alpereshez. Más szakmából, illetve más munkahelyről történő áthelyezésnél az előző munkaviszonyt csak akkor lehet figyelembe venni, ha az áthelyezés minisztériumi intézkedés alapján történt. Az alperes vállalat kollektív szerződése szerint a törzsgárda szabályzat értelmében törzsgárda-évnek minősülő minden ötödik évben a dolgozónak egyszeri alkalommal minden törzsgárda-tagsággal szerzett öt év után egy nap jutalomszabadság jár. Az alperes a kollektív szerződés e rendelkezésére hivatkozva az 1974. évben törzsgárda-tagság alapján járó jutalomszabadságot nem adott a felpereseknek. A felperesek panasszal fordultak a munkaügyi döntőbizottsághoz, és a jogelőd vállalatnál törzsgárda-évként elismert idejük beszámításával az I. r. felperes 20 törzsgárda-év alapján négy nap, a II, r. felperes pedig 15 törzsgárda-év alapján három nap törzsgárda-tagság címén járó jutalomszabadság kiadására kérte kötelezni az alperest. A munkaügyi döntőbizottság megállapította határozatában, hogy a II. r. felperest a vállalat 1974. évre hatályos törzsgárda szabályzatának és kollektív szerződésének rendelkezései alapján egy nap jutalomszabadság illeti meg. A II. r. felperes panaszát ezt meghaladó részében, valamint az I. r. felperes panaszát egészében elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a jogelőd vállalat törzsgárda szabályzata hatályát vesztette, az alperes törzsgárda szabályzata értelmében pedig csak a saját vállalatánál eltöltött idő vehető figyelembe törzsgárda-évként. A II. r. felperes 1969. június 16-án lépett a TÜZÉP vállalat alkalmazásába, 1974-ben tehát a vállalatnál ötéves munkaviszonya volt, így elérte az I. törzsgárda fokozatot, ami után a kollektív szerződés értelmében egy nap jutalomszabadság jár. Az I. r. felperes azonban csak 1972. szeptember 1-én lépett a jogelőd TÜZÉP vállalat alkalmazásába, így nem tagja a törzsgárdának. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen mindkét felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatva az alperest kötelezte, hogy az 1974. évre az I. r. felperesnek négy nap, a II. r. felperesnek három nap jutalomszabadságot adjon ki. Döntését azzal indokolta, hogy a jóhiszeműen szerzett jogot későbbi szabályzattal nem lehet megvonni, mert az így megszerzett jog alanyi joggá válik. A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felperesek a m-i TÜZÉP vállalat dolgozói voltak. Az alapító szerv ezt a vállalatot — egy másik TÜZÉP vállalattal való összevonással — megszüntette. A 14/1970. (XI. 20.) MüM sz. rendelet 1. §-ának (4) bekezdése szerint a kollektív szerződés a vállalat megszűnésével hatályát veszti. Következésképpen hatályukat vesztik a vállalat működésére, szervezetére vonatkozó egyéb, a vállalaton belül érvényes szabályzatok, így — többek között — a törzsgárda szabályzat is. Az alperes mint új vállalat kollektív szerződést kötött és megalkotta a törzsgárda szabályzatát. A kollektív szerződésben rendelkezett arról, hogy meghatározott számú törzsgárda-év elérésekor hány nap jutalomszabadság jár a dolgozóinak. Az alperes törzsgárda szabályzata értelmében az áthelyezett dolgozónak az áthelyezést megelőzően munkaviszonyban töltött ideje csak akkor vehető számításba törzsgárda-évként, ha az áthelyezés más TÜZÉP vállalattól, 42