Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

nap alatt azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra. Ezt az elévülési időt — az Mt. 5. §-ának (3) bekezdése értelmében — kizárólag az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a munkaügyi vitát eldöntő szerv előtti érvényesítése vagy a kötelezett részéről történt elismerés szakítja meg. A tévesen kifizetett és rosszhiszeműen felvett munkabér visszafizetésére irányuló igény [Mt. V. 68. § (1) bek.] a téves kifizetés időpontjában válik esedékessé, és így a visszafizetési követelés elévülési idejét is ettől az időponttól kezdődően kell számítani. Az alperes az 1973. július 2-től 1976. július 2-ig terjedő időszakban az igényét a vele munkaviszonyban álló felperessel szemben a törvényben megszabott módon, vagyis a visszafizetésre kötelező határozat hozatala útján [Mt. V. 68. § (2) bek.] nem érvényesítette. Ennélfogva az 1973. július 2-án esedékessé vált visszafizetési követelés — az elévülést megszakító jogi tény hiányában — 1976. július 2-án elévült. Nincs jogi akadálya annak, hogy a munkáltató valamely munkaviszonyból eredő követelését a dolgozóval szemben a szülési szabadság vagy a gyermekgondozási segély folyósításának tartama alatt érvényesítse (a visszafizetésre kötelező felszólítást kiadja), s mivel ennek ellenére azt az alperes a felperessel szemben indokolatlanul elmulasztotta, a munkaügyi bíróság anyagi jogi szabályt sértett azzal, hogy a felperes keresetét elutasító ítéleti döntést hozott. (M. törv. II. 10 276/1977. sz., BH 1978/5. szám 219.) 14. Ha a vállalat a mérlegét az adóhatóság vizsgálata alapján úgy helyesbíti, hogy az eredetileg megállapítotthoz képest nagyobb nyereséget mutat ki, a nyereségtől függő prémium különbözete iránti igény elévülése a mérleg módosításának napján kezdődik. A prémium iránti igény elévülését az igénynek a vállalat részéről történt elismerése megszakítja (Mt. 5. §). Az alperes a felperes jogelődjének az alkalmazásában állott, az általános szervezési és igazgatási főosztály vezetője volt. A felperes jogelődje az alperes részére az 1971. évre a nyereségtől függő, annak nagyságához képest progresszíven emelkedő prémiumot tűzött ki. A felperes jogelődje az 1971. évi mérlegében 113,9 millió forint nyereséget mutatott ki. Ennek alapján az alperes a kitűzés szerinti feltételeknek megfelelően 16 060 Ft prémiumra lett volna jogosult. Ezzel szemben 1972. március 31-én e címen 8400 Ft-ot fizettek ki a részére s így a már korábban kifizetett 1800 Ft előleggel együtt az 1971. évre összesen 10 200 Ft nyereségprémiumban részesült. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának területi igazgatósága a felperes jogelődjénél pénzügyi revíziót végzett, és az ennek során hozott határozatában megállapította, hogy az 1971. évi mérleg szerinti eredmény 123,3 milió forintra módosul. A módosított mérlegeredményhez képest az alperest összesen 19 820 Ft nyereségprémium illette volna meg. Az alperes az 1975. július 24-én kelt beadványában panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz. Kérte a jogutód vállalatot a módosított mérleg alapján járó 19 820 Ft és a ténylegesen kifizetett 10 200 Ft prémium különbözetének — 9620 Ft-nak — a megfizetésére kötelezni. A munkaügyi döntőbizottság a határozatával az alperes panaszának helyt adott, és a felperest 9620 Ft megfizetésére kötelezte. 35