Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ján megkezdett fizetés a tanulmányi szerződés érvénytelensége folytán tartozatlan fizetés volt. Az igény elévülése szempontjából a felperes követelése megnyílásának időpontja az irányadó. Ez pedig az adott esetben az az időpont, amelytől a visszakövetelés iránti igénye megnyílt. Minthogy a felperes első ízben 1975. október 9. napján teljesített, visszakövetelési igénye ebben az időpontban nyílt meg. Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében megjelölt hároméves elévülési időt ettől az időponttól kell számítani. A felperes visszakövetelési igényét a peradatokból megállapíthatóan 1978. március 29-én érvényesítette, tehát a 3 éves elévülési időn belül. Mindebből következően annak az elbírálását, hogy a felperes tartozása a tanulmányi szerződés érvénytelensége folytán nem állt fenn, az elévülés nem akadályozta. Minthogy a munkaügyi bíróság helytállóan vizsgálta az ebből a szempontból ügydöntő tényeket, és azokból helytálló jogi következtetésre jutott, a Legfelsőbb Bíróság az alaptalannak bizonyuló törvényességi óvást a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. (M. törv. II. 10 341/1978/3. sz.) 13. A vállalat a tévesen kifizetett és rosszhiszeműen felvett munkabér visszafizetése iránti igényét az elévülési időn belül érvényesítheti^ A szülési szabadság es a gyermekgondozási segély igénybevétele céljából kivett fizetésnélküli szabadság nem tekinthető az igény érvényesítését akadályozó körülménynek (Mt. 5. §, Mt. V. 68. §). Az alperes alkalmazásában álló felperes 1973. július 2-án a számára számfejtett 1600 forint munkabért felvette, ezt követően szülési szabadságra távozott, majd gyermekgondozási segély igénybevétele céljából fizetésnélküli szabadságot vett ki 1976. október 19-ig. 1976. október 20-án a munkát ismét megkezdte és még ezen a napon az alperes szóban arról értesítette, hogy a részére 1973. július 2-án kifizetett 1600 forintot köteles visszafizetni. A felperes az intézkedéssel szemben panaszt emelt a munkaügyi döntőbizottságnál, majd ennek elutasító határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a döntőbizottság határozatának megváltoztatására és az 1600 forint összegű munkabér visszafizetése alóli mentesítésre irányult. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítéletének indokai szerint az alperes által menthető okból, nevezetesen a szülési szabadság, majd a gyermekgondozási segélyezés miatt korábban nem érvényesített visszafizetési követelés az Mt. 5. §-ának (2) bekezdése értelmében nem évült el, és mert a kifizetés nyilvánvaló helytelenségéről a felperes 1973. július és augusztus havi bérelszámolási jegyzékekből tudomást szerezhetett, ezért ezt a munkabért az alperesnek köteles visszafizetni. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszonyból származó igény — a bűncselekménnyel okozott kárért fennálló anyagi felelősség kivételével — három év alatt évül el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé, vagyis jogi eszközökkel kikényszeríthetővé válik. Az Mt. 5. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a jogosult az igényt menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hó34