Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A jelen perben megállapítható, hogy a felperes 1965. július 15-ét követően is egészen 1975. július 31-ig munkaviszonyban állt, nyugdíjazásának bekövetkezéséig. Ennélfogva a felperes igénye a 25 éves jubileumi jutalomra nem évült el. A jubileumi jutalom ugyanis éppen azt a célt szolgálja, hogy a dolgozó a hosszú munkaviszonyban töltött évei elismeréseként anyagi juttatásban részesüljön. Az elévülési időre vonatkozó általános szabályt ezért a jubileumi jutalomra vonatkozó igény jogalapjának elbírálása szempontjából kivételként speciálisan kell értelmezni. Annak tényként történő elfogadása esetén sem évült el tehát a felperes jubileumi jutalomra vonatkozó igénye, hogy az 1965. július 15-én nyílt meg, s ettől számított három éven belül a felperes azt nem érvényesítette. A felperes ugyanis azt követően megszakítás nélkül nyugdíjazásáig, 1975. július 31-ig tovább dolgozott. Igényének elévülése tehát 1978. július 30-án következne be. Miután a felperes ezt az igényét az alperes döntőbizottságánál az elévülési időn belül: még 1976 novemberében előterjesztette, azt megalapozottnak kell tekinteni. Más kérdés az, hogy a felperesnek a 25 éves jubileumi jutalomra vonatkozó igénye esetleg megalapozatlan is lehet, ha a korábban munkaviszonyban töltött, s a nyugdíjazáskor elismert munkaviszonyban töltött éveinek egybeszámítása eredményeként az volna megállapítható, hogy az alperesnél fennállott munkaviszonyának megszűnése időpontjában még nem rendelkezett a jogszabályban előírt 25 évi munkaviszonyban töltött idővel. Ebben az esetben a munkaügyi bíróság helytállóan utasíthatná el ítéletével a felperesnek az alperessel szemben fennálló követelését, de nem az elévülésre hivatkozással. Az eddigiekből viszont az is következik, hogy a felperes követelése valamelyik későbbi munkáltatójával szemben mindenképpen megalapozott. Ez utóbbi esetben a felperesnek lehetősége van arra, hogy 1978. július 31-ig a 25 éves jubileumi jutalom megfizetése iránti igényét annál a későbbi munkáltatójánál terjessze elő, ahol a 25 éves jubileumi jutalomra jogosultságot szerzett. A felperes ugyanis az alperessel fennállott munkaviszonyát követően a B. Á. P.-nél, a B. F.-ben és az O. M. Sz. V-nél is dolgozott. A Legfelsőbb Bíróság e körben rá kíván mutatni arra, hogy a felperes egyébként jogosult a 25 éves jubileumi jutalomra való igényét azzal a munkáltatóval szemben érvényestíeni, amelyiknél munkaviszonyának 25. évét betöltötte, de érvényesítheti az utolsó munkáltatójával szemben is. Mindezekből következik, a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a munkakönyvi adatok és a társadalombiztosítási szervek által beszámított munkaviszonyban töltött időtartamok egybevetése alapján pontosan megállapítja, hogy a felperesnek mely időpontban nyílt meg a 25 éves jubileumi jutalomra az igénye, s ettől függően dönti el a peres felek közötti vitát. Minthogy a munkaügyi bíróság nem tisztázta, hogy a felperesnek ez az igénye valójában mely időpontban nyílt meg, ítélete megalapozatlan is. (M. törv. II. 10 069/1978. sz.) 185. 7. Ha a dolgozó munkaviszonya megszűnt, és ezt követően nem állt újból munkaviszonyban, jubileumi jutalom iránti igényét az utolsó munkál296