Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

tatójával szemben az elévülési időn belül érvényesítheti. Az igény elévülése a munkaviszony megszűnésének napján kezdődik. II. A munkaviszonyban töltött idő számításánál a termelőszövetkezeti tagként eltöltött és a társadalombiztosítási szabályok szerint szolgálati időnek számító időket abban az esetben is figyelembe kell venni, ha a dolgozó nyugdíját az ipari dolgozókra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával a termelőszövetkezeti tagként szerzett idő figyelmen kívül hagyásával állapították meg [Mt. 5. §, 48. §, Mt. V. 66. §, 1975. évi II. tv. 441. §, 5/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 8. §, 10. §]. A felperes az alperes alkalmazásában állt, a munkaviszonya 1976. június 30-án nyugdíjba vonulása következtében megszűnt. A nyugdíjjogosultságának megszerzése időpontjában 19 év 227 nap ipari munkaviszonya volt. A munkaviszonyának megszűnése után 1977. október 10-én kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben azt sérelmezte, hogy a vállalat elutasította a huszonöt évi munkaviszony után járó jubileumi jutalom kifizetése iránti kérelmét, bár a társadalombiztosítási szerv a határozatában megállapította, hogy a termelőszövetkezeti tagsági viszonya alapján további 10 nyugdíj évet és 197 napot szerzett. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Indokolása szerint a társadalombiztosítási szerv a nyugdíj megállapításánál nem vette figyelembe a felperes javára a termelőszövetkezeti tagként szerzett időt, tehát a felperes a huszonöt éves munkaviszonyát igazolni nem tudta. . A felperes az elutasító határozat ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte arra hivatkozással, hogy az 1975. évi II. törvény 54. §-a értelmében szolgálati idő a mezőgazdasági szövetkezeti tagként munkában töltött idő. E törvény 41. §-ának átmeneti rendelkezése — a tagokra előírt nyugdíjkorhatár be nem töltése miatt — nem zárhatja ki a tagsági viszonyban töltött idő figyelembevételét a jubileumi jutalomra jogosultság szempontjából. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnéséig a jubileumi jutalom kifizetésére jogosultságot nem szerzett. A termelőszövetkezetnél szerzett tíz nyugdíj évet csak a munkaviszonyának megszüntetése után igazolta, így jubileumi jutalom kifizetése iránti igényét csak az esetleges új munkaadójánál érvényesítheti. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 48. §-ának (2) bekezdése szerint a huszonöt, a negyven, illetőleg ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozók részére jubileumi jutalom jár. Az Mt. V. 66. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a jubileumi jutalom összege a dolgozó egyhavi alapbére. E jogszabályi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy a jubileumi jutalom azoknak a dolgozóknak jár, akik az előírt feltételeknek megfelelően arra jogosultságot szereztek, tehát huszonöt, negyven, illetőleg ötven évet munkaviszonyban töltöttek. Ha a dolgozó a jubileumi jutalomra jogosulttá vált, azt részére folyósítani kell még akkor is, ha annak kifizetését nem kérte, mert a jubileumi jutalom a dolgozót megillető járandóság, arra a dolgozónak alanyi joga van. Tévedett — és ezáltal jogszabályt sértett — a munkaügyi bíróság, amikor ítélete indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperest azért 297