Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

esetén a dolgozó visszafizetésre csak akkor kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudott, vagy a téves kifizetést maga idézte elő. Az adott esetben az alperes a felperest a téves kifizetésről jóval 60 napon túl értesítette. A munkabér téves kifizetésére ugyanis 1975. augusztus, illetőleg szeptember hó folyamán került sor, a visszafizetésre vonatkozó határozatát az alperes viszont csupán 1976. december 9-én hozta meg, s december 10-én kézbesítette. Az alperes tehát az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdésében megállapított jogvesztő határidő letelte után szólította fel a felperest a visszafizetésre. A munkaügyi bíróság döntése meghozatala során azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a munkáltató csupán jogerős határozaton alapuló tartozást jegyezhetett volna fel a felperes MIL-lapjára. A munkaügyi bíróság ítélete azonban azon túl, hogy jogszabálysértő, egyben megalapozatlan is. Indokolatlanul mellőzte ugyanis annak a vizsgálatát, hogy a felperes az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel tudott-e a kifizetés helytelenségéről, illetőleg a téves kifizetést ő maga idézte-e elő. Márpedig e körülmények ismeretének hiányában megalapozottan nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes annak ellenére jogszerűen kötelezhető-e az általa felvett többletmunkabér visszafizetésére, hogy a téves kifizetés időpontjától számított legfeljebb 60 napon belül az alperes nem hozta meg határozatát a felperes visszafizetési kötelezettségét illetően. (M. törv. II. 10 393/1977. sz.) 178. Az üzlet vitelével kapcsolatos és a munkáltató által más módon el nem hárított költségek és kiadások elszámolására a dolgozót az Mt. V. 68. §-a alapján kötelezni nem lehet. A felperes 1962 óta az alperes munkaviszonyban álló dolgozója, és ennek keretében a borkimérésnek a vezetője. Az alperes elnöke határozatával a felperest — az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva — 10 010 forint visszafizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes 1976. augusztus 26-tól december 29-ig terjedő időszakban boráttárolás címén 6700 forintot, takarítási költség címén 2600 forintot, jégbeszerzés címén 710 forintot, összesen 10 010 forintot számolt el a borkimérés tablóján, illetőleg vett ki a borkimérés kasszájában levő bevételből anélkül, hogy arra munkaszerződés vagy vezetőségi határozat feljogosította volna. Utalt a határozat az elnök által 1976. április 1-én kiadott tiltó rendelkezésre is, és ehhez mérten állapította meg, hogy a felperes a 10 010 forint összegű munkabért rosszhiszeműen vette fel. A felperes panaszában kérte a határozatban jelölt összeg visszafizetése alóli mentesítését. A szövetkezeti döntőbizottság tárgyalásán a felperes többek között előadta, levelekkel tudja bizonyítani, többször kérte az alperest, hogy a tsz tulajdonát képező borkimérés udvara s az utcarész takarításának módját rendezze, mert álláspontja szerint az nem tartozik munkaköri kötelezettségei közé. Több ízben kérte a boráttárolásért, valamint a jégért felszámítható költség meghatározását. Ennek ellenére az alperes a felperes által több ízben is felvetett kérdéseket nem rendezte, s arra is hivatkozott, hogy már 1962 óta folyamatosan az volt a gyakorlat, amit a felperes is követett, s évente a jelenlegihez hasonló költségeknek a kasszából történő kifizetésére került sor. 285