Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A felperes a döntőbizottság tárgyalásán azt is előadta, nem vitatja, hogy takarítási díj címén havi 300 forintot kap az alperestől. Ezt viszont szerinte csupán az üzlet belső takarításáért kapja. Nem fedezhető ebből az összegből a mintegy 300 négyszögöl kert gondozása, a 110 méter hosszú utcafront, továbbá az épület külső takarítása. A felperes ez utóbbi munkák elvégzéséért külső személyeknek takarítási díjat fizetett a tabló terhére. A szövetkezeti döntőbizottság határozatával a felperes panaszát elutasította. Határozatának indokolásában a munkaügyi bíróság a felek közötti azonos tárgyú korábbi perben hozott jogerős ítéletére hivatkozott. Ennek az ítéletnek az indokolásában a munkaügyi bíróság az Mt. 34. §-ának (2) bekezdésére hivatkozással leszögezte, hogy a felperes kötelezettségének vétkes megszegésével az alperesnek kárt okozott, és ezért azt köteles megtéríteni. A felperes keresete folytán hozott jogerős ítéletével a munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát részben megváltoztatta, a felperes megtérítési kötelezettségét 3300 forintra mérsékelte, amit a felperes az ítélet kézbesítésétől számított 10 hónap alatt köteles megfizetni. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította, az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét pedig kizárta. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában leszögezte, hogy a perbeli 4 hónap tartamára 6000 forint (havi 1500 forint) munkabér és 710 forint jégvásárlási költség kifizetését a tabló terhére indokoltnak tartja. Az ezen felül mutatkozó, s a felperes által eszközölt 3300 forint visszafizetésére kötelezte a felperest. Álláspontjának alátámasztásaként az alperes szövetkezet elnökének 1976. április 1-én kelt utasítására hivatkozott, amelyben a szóban levő külön díjaknak a tabló terhére történő elszámolását és kifizetését megtiltotta. A felperes ennek ellenére a visszafizetésre kötelezést tartalmazó határozatban megjelölt összeget kifizette. A bíróság álláspontja szerint a felperes által eszközölt kifizetés havi 1500 forint erejéig (takarításért 1000 forint, borszállításért 500 forint) viszont azért volt jogszerű, mivel az alperes 1977. március 1-ével a felperes férjével szerződést kötött ezeknek a munkáknak az elvégzésére havi 1500 forint díjazás ellenében. A munkaügyi bíróság ezt az összeget vette alapul a felperes által 1976. augusztus 26-tól december 29-ig terjedő időben eszközölt kifizetéseinek megalapozottságát illetően. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az alperes határozata az Mt. V. 68. §-ának (1) bekezdésén alapul, tehát az alperes a tévesen kifizetett munkabérre, illetve egyéb díjazásra vonatkozó szabályok szerint érvényesítette visszakövetelési igényét. Azon túlmenően, hogy az alperesnek ez az igénye az említett körön kívül esik, kétségtelen, hogy a hozott határozat az 1976. augusztus 26-tól december 29-ig bezárólag a felperes által a tabló terhére kifizetett összegek visszafizetése felől intézkedik. Márpedig ebben az esetben a felperest — eltérően rendelkező munkaviszonyra vonatkozó szabály hiányában — 30 napon belül kellett volna értesíteni visszafizetési kötelezettségéről. A munkaügyi bíróság viszont — ítéleti indokolásából kitűnően — az alperes igényét kártérítési követelésnek minősítette, ami azonban sem anyagi, sem eljárásjogi szempontból nem helytálló. Az ítélet elleni fellebbezési jog 286