Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

azonban nem teremt alanyi jogosultságot a felperes által megjelölt munkabér követelésére. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján elutasította. (M. törv. II. 10 436/1976. sz.) i) Munkabér téves kifizetése 176. A tévesen kifizetett és rosszhiszeműen felvett munkabér visszafizetésére irányuló igény a téves kifizetés időpontjában válik esedékessé, és így a visszafizetési követelés elévülési idejét is ettől az időponttól kezdődően kell számítani [Mt. V. 68. § (1) bek., Mt. 5. §]. Az alperes alkalmazásában 1971. március 29-től előkészítőként álló felperes 1973. július 2-án a számára számfejtett 1973. év július havi 1600 forint összegű munkabérének felvételét követően szülési szabadságra távozott, majd gyermekgondozási segélyt vett igénybe 1976. október 19-ig bezárólag. 1976. október 20-án pedig a munkáját ismét felvette az alperesnél. A munka újbóli felvételének napján az alperes szóban tett intézkedéssel arról értesítette a felperest, hogy a részére 1973. július 2-án, e hónapra szóló munkabér címén tévesen kifizetett 1600 forintot visszafizetni köteles. A felperes ez intézkedéssel szemben panaszt emelt a munkaügyi döntőbizottságnál, majd ennek elutasító határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a döntőbizottsági határozat megváltoztatására és az 1600 forint összegű munkabér visszafizetése alóli mentesítésre irányult. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az érdemi döntéshez fűzött indokolás lényegeként megállapította, hogy az alperes által menthető okból, nevezetesen a szülési szabadság, majd a gyermekgondozási segélyezés miatt a felperessel szemben a 3 éves elévülési idő alatt nem érvényesített visszafizetési követelés az Mt. 5. §-ának (2) bekezdése értelmében nem enyészett el, és mert a kifizetés nyilvánvaló helytelenségéről a felperes az 1973. július és augusztus havi bérelszámolási jegyzékekből „tudomást szerezhetett", ezt a munkabért az alperesnek visszafizetni köteles. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 5. §-ának az Mt. V. 68. §-ával egybevetett tartalmához képest a munkaviszonyból származó igény — a bűncselekményből eredő kárért fennálló anyagi felelősség kivételével — három év alatt évül el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor az igény esedékessé, vagyis jogi eszközökkel kikényszeríthetővé válik. Ha a jogosult az igényt menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónap alatt azt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra. Ezt az elévülési időt kizárólag az igény érvényesítésére irányuló írásbeli felszólítás, az igénynek a munkaügyi vitát eldöntő szerv előtti érvényesítése, vagy a kötelezett részéről történt elismerés szakítja meg. A jogszabály szövegéből megállapíthatóan a tévesen kifizetett és rosszhiszeműen felvett [Mt. V. 68. § (1) bek.] munkabér visszafizetésére irányuló igény nyilvánvalóan a téves kifizetés időpontjában válik esedékessé és így a visszafizetési követelés elévülési idejét is ettől az időponttól kezdődően 283