Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte. Kötelezte egyben az alperest, hogy a munkabérből a már levont összeget 8 napon belül fizesse vissza. Az érdemi döntéséhez fűzött indokolás lényegeként megállapította ugyanis, hogy a felperesnek rendelkezési joga és a nyereség alakulására érdemi befolyása nem volt, miért is a kollektív szerződés a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 30. § (2) bekezdésében foglalt szabályozással ellentétesen iktatta a főgépészi munkakört veszteséges gazdálkodás esetén a személyi alapbércsökkentéssel járó munkakörök sorába. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 30. §-ának (2) bekezdése értelmében veszteséges gazdálkodás esetén a személyi alapbércsökkentéssel járó munkaköröket a kollektív szerződésben kell meghatározni, személyi alapbércsökkentésnek azonban csak olyan munkakörben lehet helye, amelyben a dolgozók részére éves feladatokért járó prémiumot vagy nyereségprémiumot tűztek ki. Nem írható elő személyi alapbércsökkentés a munkások és olyan alkalmazottak esetében, akiknek rendelkezési joguk és a nyereség alakulására érdemi befolyásuk nincsen még akkor sem, ha részükre éves feladatokért járó prémiumot vagy nyereségprémiumot tűztek ki. Kétségtelen az is, hogy az Mt. 8. §-ának (3) bekezdése szerint a kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó más szabálytól [Mt. 8. §-ának (1) bekezdése] csak annyiban térhet el, amennyiben ez megengedi és az a rendelkezés, amely e tilalomba ütközik, érvénytelen. A munkaügyi bíróságnak az a megállapítása azonban, amely szerint a főgépészi munkakört betöltött felperesnek rendelkezési joga és a nyereség alakulására érdemi befolyása nem volt, s hogy ehhez képest ezt a munkakört a kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó más szabályt sértően nyilvánította a veszteséges gazdálkodás esetén személyi alapbércsökkentéssel járó munkakörnek, a per eddig feltárt adataival kellően megalapozva nincsen. A munkaügyi bíróságnak mindenekelőtt be kellett volna szereznie a felperes főgépészi munkakörére vonatkozó részletes munkaköri leírást, továbbá tisztáznia kellett volna azt a kérdést is, hogy a felperes éves feladatokért járó prémium — avagy nyereségprémium — kitűzésben az 1975. évi tárgyidőszak folyamán részesült-e vagy sem. Ezeknek az adatoknak és a még szintén beszerzendő igazságügyi szakértői véleménynek egybevetett mérlegelése nélkül nem hozható a perben megalapozott érdemi határozat, nem állapítható meg, hogy a felperesnek a vállalat nyereségének alakulására volt-e érdemi befolyása, vagy sem. Miután az eljárt bíróság mindezeket nem vizsgálta, érdemi döntése megalapozatlan. (M. törv. II. 10 380/1977. sz.) 168. A veszteséges gazdálkodás miatti jogkövetkezmények alkalmazásáról a dolgozót az évzáró mérleg letétbe helyezésére, illetőleg a megállapított mérleg helyesbítésére előírt határidő lejártát követő 60 napon belül kell írásban tájékoztatni. Ez a 60 napos határidő jogvesztő jellegű, záros határidő, amelynek meghosszabbítására nincs lehetőség, elmulasztása igazolással nem orvosolható, és az igény elenyészését eredményezi [15/1975. (XI. 15.) MüM sz. rendelet 11. § (4) bekezdése]. 270