Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)
A munkaügyi bíróság nem állapított meg tényállást arra vonatkozóan, hogy mennyi volt a felperes átlagkeresete a foglalkozási megbetegedése következtében 1972. november havában történt áthelyezését megelőző egyéves időszak alatt és hogy ezt követően miként alakult a keresete az igénye érvényesítésének időpontjáig. Döntése alapjául elfogadta a feleknek azt az egyező előadását, amely szerint az áthelyezéstől kezdve csökkent a felperes keresete, bár a felperes lényegében későbbi időpontban jelölte meg az áthelyezését, ezt az előadását azonban a bizonyítás adatai — elsősorban a műszaknaplóban vezetett feljegyzések — megcáfolták. A felperes munkaügyi nyilvántartó kartonjának adatai szerint az alapbére a fenntartási munkahelyen dolgozó csillés munkakörbe való áthelyezésekor 64 forintról 72 forintra emelkedett. Erre a körülményre, valamint a rendszeres évi bérfejlesztések folytán és az egyéb okokból történt keresetemelkedésekre tekintettel egymagában az áthelyezés fényéből nem lehet kellő megalapozottsággal arra következtetni, hogy az áthelyezés utáni munkakörében a felperes keresete állandó jelleggel lényegesen csökkent az áthelyezés előtt betöltött munkakörében ténylegesen elért átlagkeresetéhez képest. Minthogy az eljárt bíróságok nem tisztázták, hogy az irányadó időszakban miként alakult a felperes keresete, így az sem állapítható meg, hogy mikor keletkezett a felperesnek az áthelyezéssel összefüggésben kártérítési igénye és hogy ez az igénye a keletkezésének időpontjára figyelemmel elévült-e. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét a járadékigényre vonatkozó részében, továbbá a munkaügyi bíróság ítéletét ugyanebben a részében hatályon kívül helyezte és e körben az eljárt munkaügyi bíróságot a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (M. törv. I. 10 345/1978/2. sz.) 8. Az üzemi balesetet szenvedett és a munkaképesség-csökkenésére tekintettel alacsonyabb keresettel járó munkakörbe áthelyezett dolgozónak a baleset előtti átlagkeresete és az általa ténylegesen elért kereset közötti különbözet megtérítése iránti igénye elévülése az alacsonyabb keresettel járó munkakörbe helyezése napjától kezdődik. Ha az áthelyezés időpontjában a dolgozó munkaképesség-csökkenését természetes eredetű egészségromlásból származónak tekintették, utóbb azonban orvosilag megállapították, hogy a munkaképesség-csökkenés az üzemi balesetre vezethető vissza, az orvosi megállapítás időpontjáig eltelt időszakot az elévülés nyugvását eredményező időszaknak kell tekinteni. A nyugvás idejét követő hat hónapon belül a dolgozó akkor is érvényesítheti az igényét, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra (Mt. 5. §, MK 93. sz. állásfoglalás). A felperes mozdonyvezetői munkakörben dolgozott a Magyar Államvasutak alperes vontatási főnökségénél. 1963. március 10-én Z. állomáson teljesített szolgálatot. A kora délutáni órákban elromlott a mozdonynak a vízmintavételező lefúvató váltója. Ennek javítása közben a lefúvató váltóból iszapot is tartalmazó forró gőz vágódott a felperes szemébe. A balesetről nyomban jelentést tett a szolgálati felettesének és kérte a baleseti jegyzőkönyv felvételét. Erre nem került sor, a felperes pedig tovább dolgozott és orvosi kezelést csak a munkaidő befejezése után vett igénybe. Az orvos a szemsérülésre cseppeket írt fel, majd három nap eltelte után rövidebb időre a felperest táppénzes állományba vette. 24
