Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A baleset után a felperes bal szemének látóképessége csökkent. 1963. augusztus 15-én a szemklinika szakrendelésén dr. K. A. szemészprofesszor megállapította, hogy a felperesnél a látáscsökkenést a bal szem lencséjén levő szürkehályog okozza. Ezért a felperest műtétre jegyezte elő. A műtét, majd az azt követő hosszabb kórházi kezelés befejezése után a felperest 1964. június 22-én a mozdonyvezetői munkakörből mozdonyfelvigyázói munkakörbe helyezték, ahol mintegy havi 500 forinttal kevesebb lett az átlagkeresete. A felperest 1973. november 27-én az előző munkahelyéről más munkahelyre helyezték át. Mivel a felperes gyanította, hogy a bal szemén a szürkehályog még az 1963. március 10-én történt baleseti sérülés következtében alakult ki, az új szolgálati helyén ismét kérte ügyének kivizsgálását. Mivel az nem vezetett eredményre, panasza alapján a szakszervezet területi bizottsága az ügy kivizsgálása után 1975. december 17-én hozott határozatával a felperes 1963. március 10-i balesetét üzemi balesetnek minősítette. Egyben intézkedett, hogy az alperes határozzon a keresetveszteség megtérítéséről. A keresetveszteség megtérítése iránti igényt az alperes az 1976. november 13-án kiadott értesítésével elévülés miatt elutasította. A felperes ezután a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. Kérelmét a döntőbizottság elévülés, valamint a baleset és a szürkehályog keletkezése közötti okozati összefüggés hiánya miatt elutasította. A döntőbizottság határozata ellen a munkaügyi bírósághoz előterjesztett kereset ellen az alperes azzal védekezett, hogy a felperes követelése az Mt. 5. §-ának rendelkezésére figyelemmel elévült. A munkaügyi bíróság eljárása során szakértői bizonyítást rendelt el egyrészt annak tisztázására, hogy a felperes látáscsökkenésének kialakulása és a balesete közötti okozati összefüggés egyértelműen megállapítható-e, másrészt pedig arra, hogy a felperes orvosi kezelésével kapcsolatban keletkezett iratok közül melyik és mikori keletű az az okirat, amelyből a felperes bizonyosságot szerezhetett arról, hogy a látáscsökkenését az elszenvedett baleset okozta. Az orvosszakértő a szakvéleményében arra utalt, hogy a felperes kezelésére vonatkozó orvosi feljegyzések szerint a szemészeti műtét nagy valószínűséggel összefüggésbe hozható a baleseti sérüléssel. Véleménye szerint a szürkehályog kialakulásának baleseti eredete nem zárható ki, mert az a baleset után 4—5 hónapra alakult ki, s akkor még a felperes csak 30 éves volt. A szürkehályog keletkezésének baleseti eredetére utal az a körülmény is, hogy a felperes másik szemén az azóta eltelt idő alatt nem alakult ki ilyen jellegű megbetegedés. Az orvosszakértő nem adott választ a bíróságnak arra a kérdésére, hogy a felperes a kezelésével kapcsolatos okiratok közül mikori keletű és melyik okiratból szerezhetett bizonyosságot a látáscsökkenése baleseti eredetéről. Az orvosszakértő véleményének ismeretében a bíróság az 1977. november 2-án tartott tárgyaláson a felperes személyes meghallgatása útján kísérelte meg tisztázni, hogy a felperesnek a látáscsökkenése baleseti eredetéről mikortól kezdve van tudomása. Végül is a felperes jegyzőkönyvbe foglalt többször helyesbített és összefüggéstelen előadásából a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy ,,a saját előadása szerint is, amikor 1963. évben a szemén műtétet végeztek el, K. professzor már valószínűsítette az összefüggést a szürkehályog és az elszenvedett baleset között, s erről a felperes is tudott". 25