Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A módosított és kiegészített 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 23. §-ának (2) bekezdése szerint a nyereségjutalom a vállalati nyereség alakulására jelentős befolyással járó eredmény elérése esetén a részesedési alapból adott jutalom. A nyereség jutalom tehát épp úgy jutalom, mint az egyéb jutalom, a kettő között a különbség alapvetően az, hogy a nyereségjutalmat a nyereségre jelentős hatást gyakorló eredmény elérésére tekintettel adják, ezért a dolgozóval a kifizetéskor közölni kell a jutalom jellegét [7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 23. §-ának (4) bekezdése]. A nyereség jutalom jutalomjellegéből következik, hogy arra a dolgozó nem szerez alanyi jogosultságot, még ha a vállalati kollektív szerződésben fel is sorolják azokat a munkaköröket, amelyeknek betöltői részére nyereségjutalom adható. A munkaköri felsorolás önmagában nem jelentheti azt, hogy e munkakörök betöltői tevékenységüktől és annak vállalati értékelésétől függetlenül jogosultak a nyereség jutalomra, mert akkor nem érvényesülne a kifizetés jogszabályi előfeltétele, a nyereségre jelentős befolyással járó eredmény elérése. A kollektív szerződésben ezt az eredményt nem lehet meghatározni, azt csak a munkáltató döntheti el a felsorolt munkakörökben dolgozók tevékenységét értékelve. Az alperes kollektív szerződése nem írja elő kötelező erővel, hogy a függelékben szereplő munkakört betöltőknek nyereségjutalmat kell fizetni, csupán arra utal a IV. rész A/3, pontjában, hogy a vállalat eredményét jelentősen befolyásoló, kimagasló eredményeket elért vállalati alkalmazottak részére nyereségprémium és nyereség jutalom fizethető. 1975. január hó 1. napjáig a kifizetendő összegeket az évenként készített függelék tartalmazta, ezt követően az 1975. év márciusában kihirdetett módosítás azokat a munkaköröket is felsorolta, amelyeket betöltő dolgozók nyereség jutalomban részesíthetők. A szabályozásból arra kell következtetni, hogy a kollektív szerződés módosításával sem vált kötelezővé meghatározott munkakörök betöltői részére a nyereségjutalom kifizetése, csupán a jutalmazhatók körét határozta meg az alkalmazottak vonatkozásában a kollektív szerződés. A kollektív, szerződés szóbanlevő rendelkezésének ettől eltérő értelmezése ellentétes lenne a perbeli munkaügyi vita elbírálásánál alkalmazandó 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet előírásaival. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Pp. 357. §-ának (1) bekezdése alapján a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatáskör hiánya miatt hatályon kívül helyezi és a felperes keresetlevelét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjában írt okból idézés kibocsátása nélkül elutasítja, vagy a hatáskör hiányát a tárgyaláson észlelve, a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszünteti. A munkaügyi bíróság téves jogi álláspontját tükröző ítéletét is több eljárásjogi szabályt megsértve hozta meg. Kihirdetett ítéletében nem rendelkezett a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatásáról és az alperes nyereség jutalom kifizetésre kötelezéséről. Ezzel szemben az írásba foglalt ítélet ezekről is rendelkezett, így a munkaügyi bíróság megsértette a Pp. 227. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Az ítélet ezenkívül hiányos, mert nem tartalmazza összegszerűen az alperes fizetési kötelezettségét, emiatt végrehajthatatlan is. (M. törv. II. 10 429/1976. sz.) 263