Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

163. A nyereségjutalom jutalomjellegű juttatás, és arra a dolgozó alanyi jogosultságot nem szerez. Kifizetésének kikényszerítésére munkaügyi vita indításának nincs helye [9/1967. (X. 8.) MüM sz. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése]. A felperes az 1975. év egész folyamán erdészeti ágazatvezetőként állt alperes alkalmazásában. Az alperes igazgatója és vszb titkára 1976 áprilisában hozott intézkedésében arról értesítette a felperest, hogy „az 1975. évi gazdálkodás eredménye alapján értékelésre került az egység tevékenysége. Az értékelés alapján az egység prémiumra, jutalomra jogosult dolgozói" köréből a felperes részére nyereségprémium és jutalom címén 10 000 forintot hagytak jóvá. Ezt követően viszont 1976. szeptember 27-én az alperes igazgatója azt közölte az időközben áthelyezés útján távozott felperessel, hogy „az 1975. évre előirányzott, de a gazdaság sérelmére munkaköre felhasználásával és azzal összefüggően elkövetett tetemes károkozások, visszaélések és jogellenes cselekmények miatt visszatartott 10 000 forint nyereségprémiumot és jutalmat" megvonja. Ez az intézkedés magában foglalta a megvonás tényállásszerűén megnevezett egyes indokait is, de ezek között az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés jogerős kiszabására utaló megállapítás nem szerepel. A felperes azonban még e megvonást tartalmazó intézkedést megelőzően a juttatás elmaradása miatt panaszt emelt a munkaügyi döntőbizottságnál, majd ennek elutasító határozatával szemben keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatására és nyereségprémium, valamint jutalom címén 10 000 forint megítélésére irányult. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperest 10 000 forint „nyereségprémium" megfizetésére kötelezte. Indokolásának lényegeként megállapította, hogy „a felperes ellen fegyelmi határozatot nem hoztak, fegyelmi büntetésben nem részesült, tehát törvénysértő és jogszabályellenes volt az alperes nyereségprémium-megvonást kimondó határozata". Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A Pp. 28. §-ának első mondatában foglalt szabályozás folytán hivatalból megvizsgálásra szoruló kérdés ebben a perben mindenekelőtt az, hogy a felperes által az alperessel szemben támasztott 10 000 forint összegű követelés egésze munkaügyi döntőbizottsági úton, majd munkaügyi perben egyáltalán érvényesíthető igény-e. Az irányadó peradatok szerint az alperes kifejezetten nyereségprémium és jutalom címén hagyta jóvá a felperes számára az általa követelt 10 000 forintot kitevő juttatást, de kifejezetten így minősítette az alperes ezt a juttatást a megvonást tartalmazó inézkedésében is. A nyereség jutalom azonban a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 23. §-ának (2) bekezdése szerint jutalom jellegű juttatás, következésképpen arra a dolgozó alanyi jogosultságot nem szerez, miként erre az M. törv. II. 10 429/1976. számú határozatában nyújtott jogértelmezéssel a Legfelsőbb Bíróság már rámutatott. Minthogy az igazgató mérlegelési jogkörében eldönthető jogosultság megtagadása miatt munkaügyi vita indításának a 9/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése szerint nincs helye, a munkaügyi bíróságnak a keresetlevél tárgyalásra tűzését megelőzően [Pp. 124. § (1) bekezdés], 264