Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

alperes önálló jogügyi osztálya az 1976. augusztus 4-én hozott határozatával, az e határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét pedig a munkaügyi döntőbizottság elutasította. A felperes a tárgyaláson kiegészített kereseti kérelmében az 1969-től kezdődően a foglalkozási megbetegedése miatt táppénzes állományban eltöltött ideje alatti, valamint az áthelyezéssel összefüggésben keletkezett, folyamatosan fennálló keresetveszteségének megtérítésére kérte az alperest kötelezni. A munkaügyi bíróság ítéletében az 1973. december 18-tól 1974. április 14-ig és az 1976. január 28-tól április 15-ig terjedő időre az átlagkereset és a táppénz különbözete címén az alperest 5940 forint megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az alperes kártérítési felelősségét megállapította. Az igénybejelentés időpontjára figyelemmel az azt megelőző három éven belüli táppénzes állományok idejére találta a felperes igényét megalapozottnak, a megítélt összeg az ez idő alatti táppénzes állományokkal összefüggésben keletkezett keresetveszteség megtérítését foglalja magában. A felperes járadékigényével kapcsolatban az volt a munkaügyi bíróságnak az ítéletében kifejtett álláspontja, hogy a felperes már 1972. november havától kezdve fenntartási munkahelyre volt telepítve, ettől az időponttól kezdve a keresete lényegesen csökkent, így ekkor keletkezett a járadékigénye, amely 1976. április 8-án — amikor ezt az igényét első ízben érvényesítette — az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott három éves elévülési idő eltelte folytán már elévült. Az elévült követeltést pedig a bíróság nem ítélheti meg. A megyei bíróság a mindkét fél fellebbezése folytán hozott ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helyben hagyta annak indokaival lényegében egyetértve. A jogerős ítélet ellen megalapozatlanság és törvénysértés címén emelt törvényességi óvás alapos. A többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdés szerint elmaradt jövedelemként a foglalkozási megbetegedésért felelős munkáltató — egyebek között — azt a kárt köteles megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a betegségből származó munkaképességcsökkenése miatt a sérelem előtti keresetét nem éri el. Ebből következik, hogy ha a dolgozót a megbetegedésére tekintettel olyan más munkakörbe helyezték át, amelyet a megmaradt munkaképességével el tud látni, kára akkor keletkezik ha az új munkakörében kevesebb a keresete annál, mint amennyi a megbetegedését megelőzően betöltött munkakörében az áthelyezése előtt volt. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 93. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint a korábbi átlagkereset és a foglalkozási megbetegedés folytán csökkent kereset különbözetének megtérítése iránti igény elévülése akkor kezdődik, amikor a dolgozónak első ízben volt a foglalkozási betegség miatti munkaképesség-csökkenése következtében keresetvesztesége. Ha azonban a dolgozónak az újabb munkakörbe kerülésével egyidejűleg nincs, vagy olyan jelentéktelen a keresetvesztesége, amely miatt okszerűen nem érvényesítheti az igényét, később azonban egészségi állapotának romlása vagy más ok következtében számottevő kára keletkezik, az igényének az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési ideje ettől a későbbi időponttól kezd el folyni. 23