Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

vényesíti, amelyre az elhalt dolgozó — a kár természeténél fogva — nem is formálhatott jogot. Ezért ilyen esetben nem jogutódlásról, hanem saját jogon alapuló igényről van szó, amelynek azonban keletkeztetője a munkaviszonyban állott dolgozónak a foglalkozási megbetegedés következtében történt elhalálozása és a sérelemnek azzal való okozati összefüggése. Egyébként a dolgozó korábbi kártérítési igényének elévülése és keresetének ezen a címen történt elutasítása a követelés alapjául szolgáló alanyi jogot nem érintette, annak csupán munkaügyi vita keretében történő érvényesítését zárta ki. Nem zárta ki ellenben annak a hozzátartozónak az igényérvényesítését, akinek az R. 7. §-ának (1) bekezdése hatálya alá eső kára korábban nem volt és nem is lehetett. Mindebből következően a foglalkozási betegséget (üzemi balesetet) szenvedett dolgozó által a munkáltatójával szemben támasztott kártérítési igény elévülése önmagában nem eredményezi az R. 7. §-ának (1) bekezdésére alapított későbbi hozzátartozói igények elévülését. Tévedett tehát és ezáltal jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor az első fokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét az igény elévülésére hivatkozva utasította el. Minthogy a felperes az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési időn belül érvényesítette követelését, a jogvita érdemi elbírálása szempontjából a sérelem és a kár közötti okozati összefüggés meglétének, vagyis annak van ügydöntő jelentősége, hogy a felperes férjének halála és a felperes — ehhez mérten — bekövetkezett károsodása valóban az elszenvedett foglalkozási megbetegedésre vezethető-e vissza. E kérdés megnyugtató elbírálása további bizonyítást igényel. Ebben a körben pedig nem mellőzhető az OMI megkeresése sem, amely — a per adatai szerint — rendszeresen ellenőrizte a felperes elhalt férjének egészségi állapotát. (M. törv. II. 10 244/1976. sz., BH 1977/7. szám 299.) 7. Ha az üzemi balesetet (foglalkozási betegséget) szenvedett dolgozónak az újabb munkakörbe kerülésével egyidejűleg nem merült fel, vagy olyan jelentéktelen a keresetvesztesége, amely miatt okszerűen nem érvényesíti a kártérítési igényét, később azonban egészségi állapotának romlása vagy más ok következtében számottevő kára keletkezik, az igényének az Mt. 5. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési ideje ettől a későbbi időponttól veszi kezdetét [Mt. 5. § (1) bek.]. A felperes 1960-tól áll az alperes bányaüzem alkalmazásában. 1967. január havától váj végre telepített csillésként dolgozott. E munkakörében a munkaidejének jelentékeny részében a robbantásokhoz szükséges fúrási munkákat végezte sűrített levegővel működtetett fúrókalapáccsal. 1971-ben megállapították, hogy vibrációs ártalmat szenvedett, ebből eredő munkaképesség-csökkenése jelenleg 26%-os mértékű. Megbetegedésére tekintettel 1972. november havától kezdődően fenntartási munkahelyen dolgozó csillés munkakörbe helyezték át. A társadalombiztosítás keretében 1973. november 6-tól a foglalkozási megbetegedésére tekintettel baleseti járadékban részesül. A felperes 1976. április 8-án az alperesnél bejelentette az igényét a foglalkozási megbetegedéséből származó kárának megtérítésére. Kérelmét az 22