Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a kifejtettekre figyelemmel tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a felperes alapbérét — a bércsoporton belül — az áthelyezéskor irányadó havi 2090 forint helyett magasabb összegben, 2240 forintban állapította meg. Az egyes bértételeken belüli besorolás ugyanis a munkáltató kizárólagos hatáskörébe tartozik és nem tárgya munkaügyi vitának. Márpedig a munkáltató által az átsorolás alkalmával változatlan összegben megállapított alapbér a bértételben meghatározott határokon (1950 forinttól 2350 forintig) belül van. Arra egyébként nincs megnyugtató peradat, hogy a főiskolai végzettség megszerzése az alperesnél általában 150 forint béremeléssel járna együtt. Ilyen helyzetben a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha észleli, hogy a felperes olyan jogosultság iránt indított munkaügyi vitát, amelynek megadása felől a munkáltató mérlegelési jogkörében dönt. [9/ 1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 1. §-ának (3) bekezdése.] Ehhez képest a munkaügyi bíróságnak a havi 150 forint fizetésemelésre irányuló részében — a munkaügyi döntőbizottság ezzel kapcsolatos rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett — a pert [Pp. 157. §-ának a) pontja, Pp. 158. § (1) és (2) bekezdése], valamint a munkaügyi eljárást [9/ 1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 43. §-ának (2) bekezdés a) pontja] meg kellett volna szüntetnie. (M. törv. II. 10 363/1976. sz.) 147. Ha a jogi előadó az előírt szakvizsgát letette és egyébként is megfelel a jogtanácsosi alkalmazás feltételeinek, a jogszabály nem csupán a cím használatát biztosítja, hanem meghatározza a besorolásának megfelelő munkakört is [17/1971. (IV. 28.) Korm. sz. rendelet 7. §]. A felperes az alperest 1976 februárjában „B" jogtanácsos munkakörrel a 7—12—14 kulcsszámba sorolta és 1976. január hó 1. napjával alapbérét 4100 forintban határozta meg. 1976 októberében a felperes ismét besorolta az alperest, de most mint jogi előadót a 7—8—14 kulcsszámú munkakörbe, alapbére változatlanul hagyásával. A felperes intézkedése ellen az alperes munkaügyi vitát kezdeményezett, mert 1975 novemberében ügyvédi-jogtanácsosi szakvizsgát tett, így a jogtanácsosokról szóló 17/1971. (IV. 28.) Korm. sz. rendelet értelmében jogtanácsosi cím illeti meg. Kérte azt is, hogy a munkaügyi döntőbizottság kezdeményezze a hatályos kollektív szerződés kiegészítését, mert az csak önálló jogtanácsosi és jogi előadói munkakört ismer, nem rendelkezik azonban a beosztott jogtanácsos besorolásáról. A munkaügyi döntőbizottság határozatával kötelezte a felperest, hogy a sérelmes intézkedést helyezze hatályon kívül, a kormányrendeletnek megfelelően sorolja be az alperest és kezdeményezze a kollektív szerződés kiegészítését. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes nyújtott be keresetlevelet arra hivatkozva, hogy az alperest a jogtanácsosi cím használata a besorolásától függetlenül megilleti, a jogi előadói munkaköre ezt nem befolyásolja, mert nem önálló jogtanácsos. A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adva a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte, és helybenhagyta a felperes intézkedését. Az ítélet indokolása szerint az alperes jogi előadó, így nem ugyanaz a jogállása, mint a jogtanácsosnak, ezért a jövőben a felperesnek minden esetben 237