Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

írásbeli meghatalmazást kell adnia az alperesnek, hogy a jogtanácsosi munkakört elláthassa. A felperes egyoldalúan módosíthatta az alperes besorolását, mert az új kollektív szerződés megváltoztatta az addigi bérformát. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalat és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Nem érinti ez a rendelkezés a vállalatnak azt a jogát, hogy a dolgozó személyi alapbérét a bérrendszer vagy a bérforma megváltoztatására tekintettel módosítsa. Az előbbi rendelkezésből egyértelműen kitűnik, hogy az egyoldalú munkaszerződés-módosítás lehetősége csak a személyi alapbér megváltoztatására korlátozódik, a dolgozó munkakörét azonban nem lehet egyoldalúan megváltoztatni, még ha a bérforma vagy a bérrendszer meg is változott. A munkaügyi bíróság tehát tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az új kollektív szerződés életbe lépésével megnyílt a joga a felperesnek a munkakör megváltoztatására. A felperes az alperest a korábbi kollektív szerződés hatálya alatt jogtanácsosi munkakörbe sorolta be, tehát ez volt az alperes munkaköre. Ezen nem változtathatott az új kollektív szerződés sem. Az ítélet ezzel kapcsolatos indokolása téves, mint ahogy az is, hogy a jogi előadó kizárólag írásbeli meghatalmazással láthat el jogtanácsosi feladatokat. A jogtanácsosokról szóló 17/1971. (IV. 28.) Korm. számú rendelet ilyen megkötést nem ismer, illetőleg 9. §-ának (1) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a jogtanácsos és a jogi előadó külön meghatalmazás nélkül, munkaviszonya vagy tagsági viszonya alapján képviseli azt a szervet, amelynek alkalmazottja vagy tagja, képviseleti jogosultságát a munkáltatói (tagsági) igazolvány tanúsítja. A felperes új kollektív szerződése azonban hiányos, mert csak az önálló jogtanácsost és a jogi előadót ismeri, a beosztott jogtanácsos besorolásáról nem intézkedik. A 17/1971. (IV. 28.) Korm. számú rendelet 7. §-a, amely feljogosítja a jogi előadót a jogtanácsosi cím használatára — ha az előírt szakvizsgát letette és egyébként is megfelel a jogtanácsosi alkalmazás feltételeinek —, nem csupán a cím használatát biztost ja, hanem lényegében meghatározza a munkakört is. Ha a jogi előadói és a jogtanácsosi munkakör között nem lenne tartalmi különbség, szükségtelen lenne a szakvizsga eredményes letételét előírni. Ezenkívül a hivatkozott rendelet is szélesebb körben határozza meg a jogtanácsos jogait, mint a jogi előadóét. így a jogtanácsos elláthatja a szerv dolgozójának képviseletét a munkaviszonnyal összefüggő perekben (10. §), önállóan jogosult iratokat aláírni a jogi képviselet körében (11. §). Mindez arra utal, hogy a kollektív szerződésnél magasabb rendű jogszabály határozza meg részint a munkakör elnevezését, részint a speciális kötelmeket és jogosultságokat. E rendelkezéseknek a felperes kollektív szerződése nem felel meg, ezért helyette a munkaügyi bíróságnak a már hivatkozott kormányrendelet előírásait kellett volna alkalmazni, és ebből következően a felperes keresetét elutasítani. A Legfelsőbb Bíróság rá kíván mutatni arra is, hogy tévedett az eljárt munkaügyi bíróság, amikor érdemi döntésével a munkaügyi döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte. A Pp. 357. §-ának (1) bekezdése szerint csak akkor lehet a határozatot hatályon kívül helyezni, ha a munkaügyi döntőbizottság hatáskörét túllépve járt el, hatáskörének hiányát állapította 238