Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

E munkaszerződések azonban a kiegészítő munkabér vonatkozásában nem rendelkeznek, miután az ilyen jellegű munkabér — amint arra a munka­ügyi bíróság is helytállóan utalt — a dolgozókat az alapmunkabéren felül és nem annak keretében illeti meg. A termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló alkalmazottak tekintetében nincs lehetőség arra, hogy alapmunkabérük egy meghatározott részének kifizetését a gazdálkodás jövedelmezőségétől tegyék függővé. Minthogy az ügyben eljárt munkaügyi bíróság jogi okfejtése megegyezik az előzőekben kifejtett állásponttal, a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyt­álló döntést támadó törvényességi óvást elutasította [Pp. 274. §-ának (3) be­kezdése]. (M. törv. II. 10 085/1978. sz.) 142. A csökkentett munkabérrel kombinált jutalékrendszerben elszá­molt termelőszövetkezeti vendéglátóipari hálózati dolgozót a besorolása sze­rinti bérmaximum 200°/o-áig terjedő munkabér illeti meg [12/1971. (X. 13.) MÉM sz. rendelet V. fejezet 7. pont]. Az alperes a felperessel 1975 márciusában megkötött munkaszerződése alapján a felperesi termelőszövetkezet alkalmazásában áll, mint „faház bor­kimérő". A megállapodás szerint bérezése csökkentett alapbérrel kombinált jutalékrendszerben történik, havi 600 forint alapbér és a forgalom után járó 4,5% jutalék elszámolásával. A munkaszerződés 4. pontja kitér arra, hogy a munkaszerződésben nem szabályozott kérdésekben a mindenkor érvényes rendelkezések az irány­adók. , 1977. április hónapban az alperes kimagasló teljesítményt ért el, amely­nek alapján — korlátozás nélkül — 9042 forint munkabér illette volna meg. A felperes az ilyen összegű munkabér kifizetését a 12/1971. (X. 13.) MÉM számú rendeletben foglaltakra hivatkozva megtagadta és a besorolás szerinti bérmaximum 200%-ának megfelelő 3600 forint összegű munkabért számolta el az alperesnek. Egyidejűleg — 1977. április 1-i hatállyal — intézkedett az alperes mun­kaszerződésének a rendelet mellékletének megfelelő módosítása iránt. A mó­dosítás értelmében — amelyet az alperes tudomásul vett — a kifizethető munkabér felső határa havi 3600 forint. Az alperes az április hónapra járó bérének csökkent mértékben való ki­fizetése miatt a termelőszövetkezet döntőbizottságához fordult. Elismerte a munkaszerződés módosításának jogosságát, de csak 1977. május 1. napjától kezdődő hatállyal, mivel a módosításra május hónapban került csak sor és a visszamenőleges módosításra nincs lehetőség. A döntőbizottság az alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt adott, és kötelezte a felperest a már kifizetett 3600 forinton felül további 2000 forint összegű munkabér kifizetésére. A határozat szerint a döntőbi­zottság figyelemmel volt az alperes eddig végzett jó munkájára, valamint arra, hogy az április havi kiugró teljesítményt csak túlmunkával érhette el. A felperes ez ellen a határozat ellen fordult a bírósághoz, s annak hatályon kívül helyezését, s az alperes 1977. április havi munkabérének 3600 forint­ban való megállapítását kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és a döntőbizottság határozatát helyben hagyta. Az ítélet indokolása szerint a felperes a munkaszerződésben foglaltak szerint köteles az alperes munkabérét kifizetni, s mivel a szerződés módosítására 230

Next

/
Thumbnails
Contents