Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

csak 1977 májusában került sor, az április hónapra járó munkabér kifizetésénél a módosítást nem lehetett figyelembe venni, utólagos módosításra ugyanis a jogszabály nem ad módot. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A peres felek között létrejött munkaviszonyra, az abból eredő jogokra és kötelezettségekre az Mt. szabályai az irányadók. Az Mt. 22. §-a foglalkozik a munkaszerződéssel kapcsolatos kérdésekkel. Az Mt. 22. §-ának (3) bekezdése szerint érvénytelen az a munkaszerződés, amelynek megkötése munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ha pedig a munkaszerződésnek csak valamely rendelkezése ellenkezik a munkaviszonyra vonatkozó szabállyal, csak ez a rendelkezés érvénytelen és a munkaszerződés tartalma a szabálynak megfelelően alakul. A termelőszövetkezetek alkalmazottainak bérezésére a 12/1971. (X. 13.) MÉM számú rendelet és annak mellékletében foglaltak az irányadók abban az esetben is, ha ezt a felek a munkaszerződésben külön nem kötötték ki. A perbeli esetben a munkaszerződés — tartalmilag — az e rendeletben foglaltakat követi, de a felső bérhatár rögzítése nélkül, ami viszont az érvényes munkaszerződés feltétele. így a forgalom után járó jutalék százalékos megjelölése — a bérmaximum megjelölésének hiányában — érvénytelen, s a szerződés tartalma a szabálynak megfelelően alakul. Eszerint az alperest a hivatkozott rendelet mellékletének V. fejezet 7. pontja alapján, mint csökkentett munkabérrel kombinált jutalékrendszerben elszámolt vendéglátóipari hálózati dolgozót a besorolása szerinti bérmaximum 200%-áig terjedő, a perbeli esetben legfeljebb havi 3600 forint munkabér illeti meg. A felperes tehát ennél magasabb összegű munkabér kifizetésére — függetlenül a szerződés módosításától és a módosítás időpontjától — nem kötelezhető. A perben eljárt bíróság csupán a munkaszerződés módosításának időpontját vizsgálta, figyelmen kívül hagyta ugyanakkor a munkaszerződés 4. pontját, ami a bérezési vitával kapcsolatos kérdésekre is értelemszerűen vonatkozik. A keresettel megtámadott szövetkezeti döntőbizottsági határozat egyébként nem is tette vitássá, hogy alperes bérezését milyen szabályoknak megfelelően kell rendezni, hanem túlmunkavégzésére hivatkozással találta részben alaposnak az alperes igényét. A per adataiból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a munkaügyi vitában igényét nem a túlmunka végzésére alapította, így a Legfelsőbb Bíróság — miután a döntéshez szükséges tények az iratok alapján megállapíthatók voltak — az alperes felülvizsgálati kérelmét elutasította. (M. törv. II. 10 311/1978. sz.) b) Besorolás 143. A munkaköri besorolás kérdésében keletkezett munkaügyi vita elbírálása során közömbös, hogy a döntés folytán a vállalat túllépi-e a létszámkeretét vagy béralapját. A létszámkeret és a béralap a vállalat működésére vonatkozó olyan követelményeket fejez ki, amelyeknek elsődlegesen a vállalat és az állam közötti jogviszonyban van jelentősége. Ennélfogva a dolgozó által a vállalattal szemben a munkaköri besorolásának helyes megállapítása iránt kezdeményezett munkaügyi vitában az elbíráló szerv a létszámkerettől és a béralaptól függetlenül köteles vizsgálni azt, hogy a dolgozót a végzett munkája 231