Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

bírósághoz. Kereseti kérelme a döntőbizottsági határozat megváltoztatására és az alperes intézkedésének hatályon kívül helyezésére irányult. Minthogy időközben az alperes végrehajtotta a visszafizetési határozatot, kérte egyúttal, hogy a bíróság kötelezze az alperest a 466 forint megfizetésére is. A munkaügyi bíróság az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperest 466 forint fizetésére kötelezte. A bíróság a munkaszerződés részbeni érvénytelenségét megállapította, az alperesnek felróható okból előállított érvénytelenségre figyelemmel azonban a jóhiszemű felperest nem találta kötelezhetőnek a tévesen folyósított munkabér visszafizetésére. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felek munkaszerződése a felperes személyi alapbérét megállapító részében a 10/1976. (VI. 24.) MüM számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdésével módosított és kiegészített 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 3/B. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tilalomba ütközött, mert a dolgozó személyi alapbére az alkalmazáskor és az azt követő egyéves időtartam alatt nem haladhatja meg a munkakörére előírt besorolás szerinti bértétel alsó határát, ha „kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel változtat munkahelyet. Ezért az Mt. 22. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerződés ebben a részében érvénytelen volt. Az Mt. 22. §-ának (3) bekezdése a munkaszerződés részbeni érvénytelenségének jogkövetkezményeként úgy rendelkezik, hogy a munkaszerződés tartalma a munkaviszonyra vonatkozó szabálynak megfelelően alakul. Minthogy ebben az esetben a szerződés érvénytelen rendelkezése a törvény erejénél fogva alakul a munkaviszonyra vonatkozó szabálynak megfelelően, a részleges érvénytelenség jogkövetkezményei szempontjából a munkaszerződés módosítását szabályozó rendelkezések alkalmazása szóba sem kerülhet. Ennélfogva a munkaszerződés érvénytelen rendelkezésének fenntartása iránti kereset nem alapos. Ebből egyúttal az is következik, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabálynak megfelelően átalakult munkaszerződés folytán visszajáró munkabérkülönbözet megfizetésére kötelező intézkedés elleni kereset — érdemben — ugyancsak alaptalan. (M. törv. II. 10 052/1978. sz., BH 1978/12. szám 539.) 141. A termelőszövetkezettel munkaviszonyban álló alkalmazottak tekintetében nincs lehetőség arra, hogy alapmunkabérük egy meghatározott részének kifizetését a gazdálkodás jövedelmezőségétől tegyék függővé. A periratok tartalma alapján megállapítható tényállás szerint az I. rendű alperes függetlenített párttitkárként, a II. rendű alperes művezetőként, a III. rendű alperes javítóműhelyvezetőként, a IV. rendű alperes pedig hűtőház-vezetőként áll a felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet alkalmazásában. A peres felek a közöttük írásba foglalt munkaszerződés szerint az abban meghatározott összegű havi munkabérek esedékességét akként szabályozták, hogy a munkabérek 80%-a havonta, míg a fennmaradó 20%-a kiegészítő részesedésként a zárszámadást követően nyer az eredményes gazdálkodástól függően az alperesek részére kifizetést. 228