Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ság arra a következtetésre jutott, hogy „a kb. 50%-os tervlemaradás a vállalat mulasztásának a következménye". A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 45. §-ának (1) bekezdése szerint a munkabér megállapításának alapjául szolgáló bértételeket, bérpótlékokat, az alkalmazható bérrendszereket, az egyéb díjazások szabályait, továbbá a teljesítménykövetelmények megállapításának módját a munkaviszonyra vonatkozó szabályok határozzák meg. Az Mt. V. 62. §-ának (2) bekezdése értelmében a dolgozók egyes csoportjaira vonatkozó bérrendszereket, bérformákat és a munka díjazásának egyéb feltételeit a kollektív szerződés határozza meg. A felperes a munkások munkabérét teljesítmény-bérrendszerben határozta meg az 1976—1980-as évekre megkötött kollektív szerződés I. részének 12. pontjában. Eszerint a dolgozó feladata „1 közvetlen órára jutó munkadíj árbevétel teljesítése, illetve túlteljesítése. Túlteljesítése esetén mozgóbérre 70 000 forintot tartalékolunk. A feladat 100%-os teljesítése esetén a személyi besorolás szerint munkabér fizetendő, 100%-tól minden 1% túlteljesítése esetén 0,5%-os, 110 és 120% közötti teljesítés esetén minden 1% 0,3%-os bérnövekedéssel jár a tárgyidőszakra megállapított terv felett. 100% alatt minden 1%-os lemaradás 1% személyi alapbér-csökkenéssel jár együtt 90%-ig." Az alpereseket a teljesítménycsökkenésük folytán a besorolás szerinti alapbérüknek csak 90%-a illette meg. Az alperesek a felperes hibájául rótták fel a teljesítménycsökkenésükkel kapcsolatos munkabérveszteségüket, hivatkozva a munkaszervezés hiányosságaira. A munkabérüknek ez okból a teljes személyi alapbérükre való kiegészítésére — a levonás hatálytalanítására — azonban az alperesek nem tarthatnak igényt, mert a vállalat kollektív szerződésének 17. pontja szerint a vállalat oldaláról felmerült okból történt munkavégzési lehetetlenülés esetén a dolgozókat csak személyi órabérük 90%-a illeti meg. A felperes kollektív szerződésének e rendelkezése a 7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 6. §-án alapszik. Az alpereseket tehát a felperes közreható magatartása esetén sem illette volna meg az előzőek szerintinél magasabb összegű munkabér. (M. törv. II. 10 287/1977. sz., BH 1978/5. szám 220.) 139. Bérfejlesztés végrehajtása során az érintett dolgozók egész tevékenységét, munkához való viszonyát, magatartását mérlegelni kell. A bérfejlesztés a munkafegyelem megszilárdításának egyik hatásos eszköze, ezért figyelemmel kell lenni arra is, hogy az érintett dolgozó fegyelmi büntetés hatálya alatt áll-e. A felperes 1972 óta dolgozik az alperes szállítási üzemében segédmunkásként. 1976 decemberében fegyelmi vétséget követett el. Emiatt az alperes fegyelmi határozattal kizárta, hogy a felperes az 1977. év első félévében akár rendszeres, akár célprémiumot kaphasson. A fegyelmi határozat panasz hiányában jogerőre emelkedett. A felperes az 1977. évben panaszt nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz, amelyben azt sérelmezte, hogy az alperes az említett fegyelmi büntetésre hivatkozva kizárta az 1977. évi bérfejlesztésből is. Erre tekintettel az általa elkövetett vétségért lényegében kettős fegyelmi büntetést kapott. 225