Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

jesztett módosított kereseti kérelmét az Mt. V. 33. §-a figyelembevételével bírálja el. Téves jogi álláspontja miatt nem vizsgálta, hogy milyen összegű elmaradt munkabér illeti meg a felperest. (M. törv. 11. 10 373/1978. sz.) d) A dolgozó elhelyezkedési kötelezettsége 126. A dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése után haladéktalanul köteles tőle telhetően mindent megtenni munkaügyi vitájának gyors elintézése és újabb elhelyezkedése érdekében (MK 15. sz. állásfoglalás). A felperes 1976 március óta az alperes alkalmazottja, tízéves gépkocsivezetői gyakorlattal rendelkezik. Az alperesnél úgynevezett „mixelő" gépen dolgozott. Az alperes beiskolázása alapján feladata volt az F/IV. kategóriájú vizsga megszerzése. 1976. július 7-én szóbeli felelete eredménytelen volt, így csak 1976. augusztus 10-én tette le sikeresen a vizsgát. Az 1976. július 8-i, majd július 9-i távirati felszólítás ellenére a munkahelyén munkavégzésre nem jelent meg, ezért az alperes 1976. július 11-én a felperes munkakönyvét „munkaviszonya megszűnt" bejegyzéssel megküldte a felperesnek. A munkaviszony megszüntetése miatt a felperes panasszal fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, majd annak elutasító határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. A munkaügyi bíróság részítéletében megállapította, hogy a felperes munkaviszonya nem szűnt meg és ezért az alperest arra kötelezte, hogy a felperest foglalkoztassa tovább. A lefolytatott eljárás során ugyanis bizonyítást nyert, hogy a felperes a munkaviszonyát nem kívánta megszüntetni és munkahelyéről csak azért maradt távol, mert 1976. július 8-án orvosi vizsgálaton vett részt, július 9-től 17-ig pedig keresőképtelen betegállományban volt. ítéletével viszont elutasította a felperesnek a kiesett időre járó munkabére iránt előterjesztett igényét. Határozatát lényegében azzal indokolta, hogy a felperes elhelyezkedési kötelezettségének nem tett eleget. A törvényességi óvás a következők szerint alapos. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén az Mt. 31. §-ának (1) bekezdése és ezzel kapcsolatosan elszenvedett joghátrány teljes jóvátételét (reparációját) írja elő. A teljes jóvátétel biztosítása azonban nem jelentheti azt, hogy a dolgozó addig is, amíg döntés születik abban a kérdésben, hogy a munkaviszony megszüntetése valóban jogellenes volt-e, a saját ügyében teljes vagy meg nem indokolható tétlenséget tanúsítson. Erre utal az Mt. V. 33. §-ának (1) bekezdése is, amikor félreérthetetlenül úgy rendelkezik, hogy nem kell megtéríteni a munkabérnek és az egyéb járandóságnak, valamint a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérül, vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. A dolgozó munkaviszonyának jogellenes megszüntetése után azonnal köteles tőle telhetően mindent megtenni munkaügyi vitájának gyors elintézése és újabb elhelyezkedése érdekében. Ebből következik, hogy indokolatlanul nem késlekedhet a munkaviszonyát megszüntető intézkedés elleni panasz benyújtásával és így kellő alappal remélheti, hogy munkaviszonyát gyorsan helyreállítják. Ha a munkaügyi döntőbizottság a panaszt elutasítot209