Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

gálhatja viszont azt a célt, hogy ennek révén a dolgozó munka nélkül szerzett jövedelemhez jusson a vállalat rovására, s egyben indokolatlanul súlyos fennakadást okozzon a munkaerő ellátásában. A munkaügyi bíróság ezért a felperes képviselőjének nyilatkozatát hatályos felmondásnak tekintette. A döntőbizottság határozatát mégis azért változtatta meg, mert a felperes munkaviszonya — a 15 nap felmondási időt is figyelembe véve — nem 1977. december 31-én, hanem 1978. január 15-én szűnt meg. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Egyértelmű peradat, hogy a felperes határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel. Az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján a határozatlan időre létesített munkaviszonyt a dolgozó felmondással bármikor megszüntetheti. Az Mt. 26. §-ának rendelkezéseiből következik, hogy a dolgozó a határozatlan időre szóló munkaviszonyát mind szóban, mind írásban jogosult bármely időpontban felmondani. Nincs akadálya annak sem, hogy a felmondási idő kezdetét a dolgozó akár hónapokkal korábban megjelölje. A felmondási nyilatkozatnak azonban határozottnak és félreérthetetlennek kell lennie, amiből a dolgozó felmondási szándéka és munkaviszonya megszüntetésének időpontja egyértelműen megállapítható. A felperes határozott felmondási nyilatkozatot nem tett. Ha kilátásba helyezte is munkaviszonyának megszüntetését, ez felmondásnak nem tekinthető. Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásnak azzal az okfejtésével, hogy a felperes munkaviszonya saját felmondása folytán nem szűnt meg. A meghatalmazott nyilatkozatának értékelésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a munkaviszony létesítésére és megszüntetésére irányuló jog olyan személyhez fűződő jog, amelyet a dolgozó kizárólag saját maga gyakorolhat. Következésképpen a dolgozó munkaviszonyát meghatalmazottja még erre vonatkozó szabályszerű meghatalmazás esetén sem szüntetheti meg érvényesen felmondással. A felperes férjének nyilatkozata sem volt határozott és világos, mert a jövőben esetleg bekövetkező lehetőséghez kötötte a munkaviszony fennállását, illetve megszüntetését. Arra hivatkozott, ha megkapják a virágüzlet megnyitására az engedélyt, a felesége a munkaviszonyát felmondja. Ez a meghatalmazott útján tett kijelentés azonban nem minősül felmondásnak. Mindezekből egyértelműen megállapítható; a felperes a határozatlan idejű munkaviszonyának megszüntetésére érvényes jognyilatkozatot nem tett. A munkaügyi bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja téves. A perben az alperes sérelmezte, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelem benyújtásával késedelembe esett. A 15 napos határidőnek a jelen esetben azért nincs jelentősége, mert a felperes a munkaviszonya megszűnésének jogkövetkezményei miatt indított munkaügyi vitát. Keresetében elmaradt munkabére kifizetését kérte, a munkaviszony helyreállítását azonban nem, mert 1978 májusában új munkaviszonyt létesített. Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatásával, a felperesnek az 1978. június hó 1. napján megtartott tárgyaláson előter208