Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

bérének megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy munkaviszonyát sem ő, sem a munkáltató nem szüntette meg felmondással. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a felperes kérelmét elutasította. Határozatának indokolásában utalt arra, hogy a felperes kérelmét azon a címen is elutasíthatta volna, hogy azt a 15 napos határidőn túl nyújtotta be. Ennek ellenére az üggyel érdemben foglalkozott és a tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a felperes szóban felmondta a munkaviszonyát. A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben valótlannak minősítette az alperesnek azt az állítását, hogy a munkaviszonyát szóban felmondással saját maga, illetőleg az általa meghatalmazott házastársa megszüntette. Álláspontja szerint felmondásra irányuló érvényes nyilatkozatot a meghatalmazott egyébként sem tehet. Ezt a jogot csak személyesen lehet gyakorolni. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya saját felmondása folytán nem 1977. december 31-én, hanem 1978. január 15-én szűnt meg. Ehhez képest kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek a felmondási időre 945 forint munkabért. Kötelezte továbbá az alperest, hogy a felperes munkakönyvében a munkaviszony megszűnésének időpontját javítsa ki. ítéletének indokolásában hivatkozott az Mt. 26. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a dolgozó bármikor, indokolás nélkül és szóban is megszüntetheti felmondással munkaviszonyát. A felmondási nyilatkozatot személyesen, vagy képviselő útján lehet megtenni. A vita során kitűnt, hogy a felmondási nyilatkozatot nem a felperes, hanem házastársa tette meg. A Munka Törvénykönyve a meghatalmazást nem köti írásbeli alakszerűséghez, valójában nem is rendelkezik erről a kérdésről. Kimondja, hogy — ha csak a jogszabály kivételt nem tesz — a felek a nyilatkozatot alaki kötöttség nélkül tehetik meg. Ez vonatkozik a meghatalmazásra is. A felperes az utcán találkozott a tanúkkal, akik határozottan és egybehangzóan állították, hogy a felperes munkaviszonyának további sorsát illetően a következőkkel utasította őket a férjéhez: „menjenek a lakásomra, ott a férjem mindent elmond". Ez a kijelentés — tartalma szerint — nem más, mint a férj meghatalmazása szerződési nyilatkozattételre. A munkaügyi bíróság vizsgálta továbbá, hogy a felperes férje, mint meghatalmazott milyen nyilatkozatot tett 1977. december 31-én. E vizsgálat során megállapította, hogy konkrét felmondási nyilatkozatot nem tett. Ugyanezt vallották a már említett tanúk is. Határozottan kilátásba helyezte azonban, hogy felesége a munkáltatót valamikor a nyáron otthagyja. Közismert, hogy a vendéglátóiparban szezonális munka folyik. Hátrányos következményei vannak a munkáltatóra, ha olyan dolgozó szünteti meg a munkaviszonyát a szezonidőben, akit előzőleg a munkáltató „kiteleltetett", vagyis aki a holt szezonban munkavégzés nélkül is munkabért kapott. Nem vitás, hogy a dolgozó a felmondási jogával bármikor élhet. A jogokat azonban rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni. A joggal való visszaélés tilos. Felmondási jog rendeltetése, hogy a nem kívánatos munkaviszonyt a dolgozó különösebb nehézség nélkül megszüntethesse. Semmiképpen sem szol207