Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

csak január 25-i keltezésű intézkedésével nyilatkozott arról, hogy azt tudomásul veszi, és a munkaviszonyt megszűntnek tekinti. Elmulasztotta az alperes a munkakönyv kiadását is — mutatott rá az eljáró bíróság —, ami szintén azt bizonyítja, hogy nem volt szándékában a munkaviszony megszüntetése, ellenkező esetben ugyanis a munkakönyvet az utolsó munkában töltött napon ki kellett volna adnia. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A munkaügyi bíróság az üggyel kapcsolatos körülményeket tévesen értékelte. Helyesen mutatott rá az eljáró bíróság ítéletében arra, hogy az Mt. 26. §-a (1) bekezdése értelmében a határozatlan időre létesített munkaviszonyt felmondással mind a vállalat, mind a dolgozó bármikor megszüntetheti. Téves azonban az az álláspontja, hogy a felmondó fél nincs kötve nyilatkozatához, azt addig, ameddig azt az ellenérdekű fél tudomásul nem veszi visszavonhatja. A helyes álláspont szerint felmondás esetén az egyik fél — adott esetben a felperes —, egyoldalú elhatározása alapján szűnt meg a munkaviszony. A felmondást ugyanis — ha azt a másik féllel közölték —, visszavonni csak annak hozzájárulásával lehet. Ebből pedig következik, hogy ha a dolgozó felmondott, utóbb hiába közli a vállalattal, hogy visszavonja a felmondást, ha a vállalat ehhez nem járul hozzá, munkaviszonya a felmondási idővel megszűnt. Téves az eljáró bíróságnak a szakszervezeti beutalóval, valamint a munkakönyvi késedelmes kiadásával kapcsolatban levont következtetése is. Ahhoz, hogy a vállalat szakszervezeti bizottsága a felperesnek szakszervezeti beutalót biztosított, nem fűződik semmiféle joghatás. A munkakönyv kiadásának elmulasztása az utolsó munkában töltött napon, szabálytalanság, ehhez az alperesre nézve egyéb terhes joghatások fűződhetnek, de ez a körülmény a felmondást nem teszi érvénytelenné. Az a tény, hogy az alperes írásban csak január 22-én nyilatkozott a felperes felmondására, hátrányos joghatással ugyancsak nem járt az alperesre nézve, a felperes ugyanis a bírósági eljárás során nem tudta meggyőzően bizonyítani, hogy a felmondás visszavonásának elfogadása tekintetében — elutazása előtt — megállapodás jött volna létre közte és a munkáltatója között. (M. törv. I. 10 243/1977. sz.). 125. A munkaviszony létesítésére és megszüntetésére irányuló jog olyan személyhez fűződő jog, amelyet a dolgozó kizárólag saját maga gyakorolhat. A dolgozó munkaviszonyát meghatalmazottja még erre vonatkozó szabályszerű meghatalmazás esetén sem szüntetheti meg érvényesen felmondással. A peres felek között létrejött munkaszerződés tartalma szerint a felperes határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesített az alperessel és betanított szakácsként az alperes vendéglőjében dolgozott. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1977. december 31-i hatállyal megszüntette és munkakönyvébe „munkaviszony megszűnt" bejegyzést eszközölt. A munkakönyvet 1978. január 14-én postán küldte meg a felperes lakcímére. A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a munkaügyi döntőbizottsághoz. Ebben munkaviszonyának helyreállítását és elmaradt munka206