Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

ször módosított és kiegészített 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet (R.) l/F. §-a szerint a vállalat a dolgozó teljes vagyoni kárát, így a sérelem folytán elmaradt jövedelmét köteles megtéríteni. A R. 2. §-ának (1) bekezdése szerint elmaradt jövedelemként azt a kárt kell megtéríteni, amely a dolgozót azáltal éri, hogy a sérelméből származó munkaképesség-csökkenése miatt a sérelem előtti keresetét nem éri el. A jogalkotó tehát a baleseti járadék iránti igény jogalapjának meghatározásánál azt az esetet tartotta szem előtt, amikor a károsult jövedelme a baleset következményeként nem éri el a baleset előtti keresetét és ezt tekintette olyannak, amely a károsult járadékigényét megalapozza. Ennek pedig szükségszerű következménye, hogy az üzemi balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképesség-csökkenésre tekintettel az egsézségi állapotának megfelelő munkakörbe áthelyezett dolgozó járadékigényének elévülése akkor kezdődik, amikor első ízben volt a balesetből (foglalkozási megbetegedésből) származó munkaképesség-csökkenése következtében keresetvesztesége. A keresetveszteség meghatározása tekintetében pedig — az elévülés szempontjából — viszonyítási alapul a baleset előtti átlagkereset szolgál: azt kell tehát vizsgálni, hogy az áthelyezett dolgozónak a baleset előtt elért keresetéhez képest van-e keresetvesztesége és figyelembe kell venni a társadalombiztosítás keretében kapott baleseti ellátás összegét is. Mindez természetesen nem jelenti a kár fogalmának arra való leszűkítését, hogy a dolgozónak az áthelyezés előtti keresetéhez viszonyítva van-e keresetvesztesége. A dolgozónak keresetvesztesége jelentkezhet olyan módon is, hogy a jövedelme — bár nem kevesebb a sérelem előttinél — nem éri el azt az összeget, amelyet megkereshetne, ha változatlanul tovább dolgozna a sérelem bekövetkezése előtt betöltött munkakörében, mivel az itt dolgozók keresete az időközben történt bérfejlesztések vagy egyéb okok következtében már több annál, mint amennyi a sérelem bekövetkezésének időpontjában volt. Az ilyen módon keletkezett kárának megtérítése iránti igényét a dolgozó a R. 9. §-ának (1) bekezdése alapján úgy érvényesítheti, hogy kéri a már megállapított járadékának felemelését olyan arányban, mint amilyen arányban az általa betöltött vagy — ilyennek hiányában — a hasonló munkakörben dolgozók keresete bérfejlesztés vagy egyéb okok folytán emelkedett. Sajátosan jelentkezik ez az igény abban az esetben, ha a dolgozónak a korábbi, az áthelyezés előtti munkakörében elért keresetéhez viszonyítva nincs és nem is volt jövedelemvesztesége, következésképpen járadék megállapítására ilyen jogcímen nem is kerülhetett sor. Valójában azonban van keresetvesztesége annak folytán, hogy a jövedelme magasabb lenne, ha továbbra is az áthelyezése előtti munkakörében dolgozna, mert az e munkakörben dolgozók keresete időközben nagyobb mértékben emelkedett. Az kétségtelen, hogy a dolgozó az ilyen módon keletkezett kárának a megtérítésére is igényt tarthat, gyakorlatilag pedig az ilyen igénynek az elbírálása ugyanúgy történik, mint a járadékfelemelése iránti igénynek: a munkaügyi vitát eldöntő szerv azt vizsgálja, hogy az igényét érvényesítő dolgozónak a korábbi munkakörében béremelkedések és egyéb okok következtében milyen összegre emelkedett volna keresete, és erre figyelemmel határozza meg a járadék összegét. 17