Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

figyelmeztetésben részesítette. Ennek hatályon kívül helyezése iránti perben a munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A beosztott munkatársak 1976 novemberében újabb panasszal fordultak a vállalat vezetőségéhez és a panaszok kivizsgálására kirendelt bizottság által adott jelentés tényként állapította meg, hogy a felperes — összeférhetetlen, — módszerei miatt irányításra alkalmatlan. Javaslatot tett a bizottság a felperes beosztásából való felmentésre. A felajánlott új munkaköröket a felperes nem fogadta el, így meghiúsította, hogy a vállalat az Mt. V. 27. §-ának (2) bekezdésében foglalt felmondást korlátozó rendelkezést betartsa. Végül megállapította, hogy a felmondás indokolásában foglaltak egyben kizárják az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételét. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a felmondás hatályon kívül helyezését. Ebben egyrészt vitatta a felmondási okok valóságát, másrészt arra hivatkozott, hogy éppen az ő munkája eredményeként zavartalan 1952 óta a vállalati tervteljesítés vonatkozásában a villamosenergia üzemvitele. Felmondási védelem alatt áll, mert húsz éve a polgári védelem riasztó, elsötétítő alegységének függetlenített parancsnoka, többszörös kiváló dolgozó, Honvédelmi Érdemérem kétszeres tulajdonosa, több elfogadott újítása van. A munkaügyi döntőbizottság határozatával a felülvizsgálati kérelmet elutasította. A felperes keresetében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának a megváltoztatását és ebben fenntartotta a kérelmében előadottakat. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetnek helyt adott és egyben kötelezte az alperest 9428 forint elmaradt munkabér megfizetésére. Az indokolás lényege szerint a felperes munkaviszonya megszüntetésének különös indokolt körülményei nem állottak fenn. A felmondás okaként megjelölt összeférhetetlenséget és irányításra való alkalmatlanságot az alperes a csoportvezetői megbízás visszavonásával megoldhatta volna. A munkaviszony megszüntetése előtt az alperes részéről felajánlott két munkakör egyikét sem volt köteles elfogadni, mert bármelyik betöltéséhez tanfolyam, illetve szakvizsga letétele szükséges. A felperes javára értékelte azt a cselekményét, hogy az általa feltárt hibák gyors elhárítása érdekében külső szervektől kért segítséget. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 29. §-ában foglaltaknak megfelelően az eljárt munkaügyi bíróságnak egyebek között azt kellett vizsgálnia, hogy a felmondásban megjelölt indokok valósak-e, továbbá, hogy a felmondás nem ütközik-e jogszabályt tiltó, illetőleg korlátozó rendelkezésbe. Az Mt. 26. §-ának (3) bekezdése szerint csak rendkívül indokolt esetben lehet felmondással megszüntetni annak a dolgozónak a munkaviszonyát, aki a vállalatnál hosszú ideje áll alkalmazásban és ezalatt az átlagosnál jobb munkát végez és példamutató magatartást tanúsít. A jogszabály szerint tehát e feltételek együttes feltételek. A Legfelsőbb Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint felmondási korlátozások esetén is meg lehet szüntetni a dolgozó munkaviszonyát, de ehhez olyan súlyos ok szükséges, mely mellett a vállalatra nehezedő aránytalan teher miatt a munkaviszony további fenntartása tarthatatlanná válna. Ezt a súlyos okot az alperes a felperes magatartásában jelölte meg, mégpe293