Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

dig azzal, hogy az 1975-ben kiadott nevelő célzatú figyelmeztetés nem érte el a kellő hatást, továbbra is összeférhetetlen és módszerei miatt irányításra alkalmatlan. Ennek bizonyítására becsatolta a felmondási intézkedés alapját képező bizottsági jelentést, a felperes beosztottjainak panaszait tartalmazó jegyzőkönyvet. Ezekben utalás van arra, hogy a felperes munkatársai közül többeket feljelentett, munkavégzés helyett bírósági tárgyalásokra kell járniuk, beleavatkozik családi életükbe, olyan légkört teremt a veszélyes munkahelynek minősülő és az alperes energiaszükségletét biztosító trafóházban, amely a balesetmentes munkavégzést nem teszi lehetővé. Nem engedi érvényesülni az üzemi demokráciát, szakmai kérdésekben nem ad kellő felvilágosítást, „lekezeli" a munkatársakat és már annyira kiéleződött a helyzet, hogy senki sem hajlandó vele dolgozni, inkább megszüntetik a munkaviszonyukat. A munkaügyi bíróság az ügy megnyugtató elbírálásához szükséges teljes tényállást nem tisztázta. Nem állapítható meg az iratokból, hogy a felperest az Mt. 26. §-ának (3) bekezdésében és az Mt. V. 27. §-ának (1) bekezdésében foglalt védelem megilleti-e, illetőleg, hogy igenlő esetben a felmondás különösen, illetőleg rendkívül indokolt esete bizonyíthatóan bekövetkezett-e. Nem vizsgálta a bíróság a felmondásban megjelölt okokat sem, így nem állapítható meg, hogy azok valósak-e vagy sem. E körben be kell szereznie a peres felek között folyamatban volt, a figyelmeztetés hatálytalanítása iránti per iratait, majd ezt követően tanúként kell kihallgatnia az alperes 1977 februári jegyzőkönyvében szereplő panaszt tevő dolgozókat, a vizsgálatot végző bizottsági tagokat és beszerezni azoknak a büntető pereknek az iratait, amelyekre a felperes beosztottjai hivatkoztak. A részletes bizonyítási eljárás lefolytatására már csak azért is szükség van, mert a dolgozóknak az 1977 februári jegyzőkönyvében szereplő nyilatkozatai a szakértői véleményben foglaltakra is tekintettel számos vonatkozásban súlytalannak tűnnek, illetőleg néhány kérdésben korántsem konkrétak. így pl. a jegyzőkönyv 3. oldalán szereplő művezető következő közlése: „Cs. nehezen kezelhető, addig egyetért, amíg a főnök véleménye vág az övével. Cs. F.-el kapcsolatban például beírt olyant az üzemi naplóba, hogy a kommunistát két »m-«-mel illik írni." A jegyzőkönyv 5. oldalán található Sz. M. nyilatkozata: „Aki vele van egy műszakban, azzal jól megvan, de mindig keres valakit, akit piszkáljon." F. M.: (jegyzőkönyv 6. oldala) „Cs. et. sértő megjegyzéseket tett. Nem tűrhető, hogy egy személy magatartása tönkre tegyen egy kollektívát, szétzüllessze azt." Sz. M.: (jegyzőkönyv 7. oldala) „A feszült munkahelyi légkört tovább rontotta a sok bírósági ügy. H.-né és őellene feljelentést tett Cs. Nincs joga családi életekbe beavatkozni. A bíróság Cs.-t marasztalta el." E most idézett, s a felperest terhelő, lényegében jellegtelen nyilatkozatok értékelhetőségét az is megnehezíti, hogy maga a felperes is került minden konkrétumot védekezésének előadásakor. P. „ ... az ellene kialakult gyűlöltség oka, hogy mindig megköveteli az előírt szabványok betartását." A tanúvallomások és az alperes nyilatkozatai között is számos ellentmondás van. 194