Nagy Zoltán (szerk.): Munkajogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1976-1978 (Budapest, 1980)

102. A dolgozó által betöltött munkakörnek a munkaerő hatékonyabb és célszerűbb felhasználása érdekében történt megváltoztatására és annak a dolgozó részéről történt el nem fogadására alapított felmondás esetén a munkaügyi vitát eldöntő szerv nem bocsátkozhat annak vizsgálatába, hogy az átszervezés célszerű volt-e, mert a célszerűség szem előtt tartása a vállalati vezetésre tartozó, a munkaügyi vita keretein kívül eső kérdés [Mt. 26. § (2) bek., 29. §, MK 95. sz. állásfoglalás]. A felperes 1974. augusztus 7-től teljes munkaidőben karbantartó szakmunkásként áll munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes az 1977. március 15-én kelt intézkedésével arról értesítette a felperest, hogy a karbantartói munkakört 4 órai részmunkaidős feladatkörré kívánja — az ehhez fűződő népgazdasági érdekekre is figyelemmel — átszervezni. Felszólította egyúttal a felperest, nyilatkozzék, hogy az így részmunkaidőssé módosuló munkaviszony fenntartását vállalja-e. Arra az esetre, ha a munkaszerződés módosításához nem járulna hozzá, az alperes a szakképzettségének megfelelő és teljes munkaidőre más vállalatnál létesíthető munkaviszonyt ajánlott fel a felperes részére. Mivel a felperes a munkaszerződés módosításához nem járult hozzá és más vállalattal sem kívánt munkaviszonyba lépni, ezért az alperes az 1977. április 1-én kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján felmondotta és felmondási okul a karbantartói munkakörnek részmunkaidős feladatkörré történő átszervezésére hivatkozott. A felperes a felmondással szemben munkaügyi vitát kezdeményezett, majd a munkaügyi döntőbizottság elutasító határozata ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Kereseti kérelme a döntőbizottsági határozat megváltoztatására és a felmondási intézkedés hatályon kívül helyezésére irányult. A munkaügyi bíróság az ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felmondást hatályon kívül helyezte. Az ítéletének indokolása szerint „a beszerzett műszaki szakvélemény adatai alapján megnyugtató módon megállapítható volt, hogy a felperes részére kiadott munkaköri leírásban foglalt feladatok elvárható módon történő ellátása igénybe veszi a napi teljes munkaidőtartamot, az alperes által végrehajtott átszervezésnek nem volt kellő alapja, nem fogadható el ezért a munkaviszony megszüntetéséhez szükséges okként sem". A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az Mt. 26. §-a (2) bekezdésének az Mt. 29. §-ával egybevetett helyes és teljes tartalmát feltáró MK 95. számú állásfoglalás I. a) pontja értelmében a dolgozó kérelmére a vállalat részéről történt felmondás hatálytalanításának van helye abban az esetben is, ha a határozatlan időre szóló munkaviszony felmondásának indokolása megfelel ugyan a valóságnak, de nyilvánvalóan nem szolgláhat alapul a munkaviszony megszüntetéséhez. A dolgozó munkához való jogából következik ugyanis, hogy a vállalat a dolgozó munkaviszonyát csak akkor mondhatja fel, ha ez a munkaviszony a konkrét esetben nem tölti be megfelelően a társadalmi rendeltetését, azaz ha e jogviszony fenntartása akár a vállalat tevékenységével, akár a dolgozó személyével összefüggő okból szükségtelenné vált. A felmondási oknak ezért — a tényszerű valósága mellett — egyszersmind okszerűen alá is kell támasztania a dolgozó munkaviszonyának a vállalat részéről történt megszüntetését. 273